zborody   2021.02.26 10:02   olvasottság: 155x
1

Transzszélhámos

A négyrészes dokumentumfilm-sorozat minden erényével és hibájával a kor gyermeke, mely szülte őt: az 1970-es évek végének egyik hírhedt csalástörténetét dolgozza fel, ám sajátos módon legalább egy lényeges ponton önnön csapdájába esik.

Posztumusz főszereplője Elizabeth Carmichael, aki már az 50-es évektől jelentős bűnözői karriert futott be, igaz, még Jerry Dean Michael néven. Az epizódokból egy rendkívül intelligens csaló portréja rajzolódik ki, aki a családtagjain kívül gátlástalanul kihasználja az emberi butaságot, melyet önkegyeleti okokból általában hajlamosak vagyunk jóhiszeműségnek hazudni.

Transzszélhámos

Elizabeth, akit a sorozat általában Lizként emleget, a szélhámosoknak ahhoz az alfajához tartozott, akik tevékenységükhöz ideológiát is gyártanak: a pénzhamisítástól az adócsalásig minden tettét egyfajta, az állami intézmények ellen vívott, már-már anarchista szabadságharcnak állította be. Az Egyesült Államok földrajzi és szövetségi adottságai kiváló lehetőséget biztosítottak számára, hogy államról államra költözgetve rendre megmeneküljön a nyomozó hatóságok elől.

A sorozat, mint eredeti címe is mutatja, a Dale néven elhíresült autó történetét állítja középpontba. Promóciója szerint ez a háromkerekű gépkocsi volt hivatott megdönteni „Detroit” (azaz a nagy amerikai autógyárak) egyeduralmát. Az autóból – melynek legnagyobb ígérete az volt, hogy radikálisan csökkenti a benzinfogyasztást – végül egyetlen valamirevaló prototípus készült, melynek tesztvezetése balul sült el.

Szerencsére nem derül ki egyértelműen, hogy mi volt a bemutató kudarcának az oka: a hirtelen megjelent japán befektetők kikényszerítette túl korai időpont, avagy az autóhoz szubsztanciálisan hozzátartozó konstrukciós defektusok. Mindkét narratíva markánsan teret kap a filmben, és mindkettőt láthatóan rátermett mérnökemberek képviselik. Ez, ismétlem, egyértelműen a sorozat javára írható, hiszen kiválóan szemlélteti az értelmezés hatalmát.

Bármennyire tehetséges, képernyőre kívánkozó szélhámos is volt azonban Elizabeth Carmichael, megkockáztatható az a feltevés, hogy csupán ennyivel nem érdemelt volna ki még egy egyrészes filmet sem. Volt azonban még egy olyan tulajdonsága, amely kiemelte őt korának hétpróbás csalói közül: a transzneműsége. És ez az a pont, ahol leginkább tetten érhető az a kettősség, melyre a bevezetőben utaltam.

Nick Cammilleri és Zackary Drucker sorozatának egyik legfontosabb társadalomkritikai állítása ugyanis az, hogy a főszereplő viszontagságainak fő oka nem is annyira az általa vitathatatlanul elkövetett törvényszegésekben, hanem transzneműségében rejlik, pontosabban abban, hogy a korabeli sajtó és igazságszolgáltatás Liz esetében nem volt képes/alkalmas a tőle elvileg elvárható objektivitásra. Hogy érthetőbb legyen: Elizabeth-ben nem egy transznemű bűnözőt, hanem egy bűnöző transzneműt láttak és láttattak.

Ezzel a meglátással magam sem vitatkoznék, ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy maga a sorozat sem képes teljesen túllépni ezen a hiányosságon, csupán az előjelen változtat. Elsősorban Susan Stryker transztörténész és Mia Yamamoto transzjogász szerepeltetésével, majd negyven év távlatából igyekszik társadalomkritikába ágyazott igazságot szolgáltatni a címszereplőnek.

Nagy szerencse, hogy legalább az utolsó epizódban azért végül ők is megfogalmazzák, hogy Liz mégiscsak egy bűnöző volt, aki viszontagságos élete során folyamatosan és tudatosan semmibe vett számos törvényt. Természetesen az is igaz, hogy a családtagjaihoz, alkalmazottaihoz mindvégig lojális maradt, de abban ugyebár talán mind egyetérthetünk, hogy ez nem a csalásai miatt, hanem azok dacára mondható el róla.

dokumentum

A dokumentumfilm-sorozat az 1970-es évek transznemű vállalkozója, Elizabeth Carmichael felemelkedését és bukását mutatja be. Fontos szerepet játszik a történetben különleges... több»

1