Thomas Ferald   2021.06.19 16:06   olvasottság: <100x
1

Új keletű régi problémák

Ahogy tegnap említettem, úgy a mai sokk után is csak azt tudom mondani, hogy az Annabelle filmek egyes részei között szükségét éreztem a levezetésnek, idegnyugtatásnak. Ez az utolsó rész végeztével sem alakult másképpen.

Most, hogy "végre" a hátam mögött hagyhatom egy időre a démonok – egyébként remek – univerzumát, úgy döntöttem, Imogen Poots filmográfiájából szemezgetek, mert tőle méltatlanul kevés (9-10) alkotást láttam ahhoz képest, hogy mennyire szeretem. A Green Room annak idején sokat emlegetett thriller volt, jó pár díjat meg jelölést bezsebelt, így fel sem merült kérdésként bennem, hogy ugyan mégis mivel folytassam a fonal göngyölgetését. Lássuk, tényleg megérdemelten dicsérték-e!

Új keletű régi problémák

A története egy hard rock bandát állít a középpontba, akik az országot járva ott lépnek fel, ahol csak tudnak, legtöbbször benzinre sem elengedő pénzért cserébe. Útjuk során minden eszközt bevetnek, hogy boldoguljanak, ám ez nem mindig sikerül törvényes módon. Szedett-vedett turnéjuk soron következő állomásán meginterjúvolja őket egy punk fiú, aki az interjú után leszervezett nekik egy koncertet a nagybátyja állítólagos klubjában.

A csapat újabb szokványos fellépés reményében útnak indul, azonban amit ott találnak, az nem teljesen egyezik az előzetesen elképzelt képpel. A szélsőséges politikai nézeteket valló emberek által látogatott hely közönsége, ha önmagában nem nyújtana elég veszélyt, provokáció által kicsikarni akart nagyobb siker szemtanúja lesz, ami rendesen felkavarja az állóvizet. Tervük eredményessége viszont sosem derülhetett ki, mert egyikük olyasvalamit lát, ami akár az életükbe is kerülhet...

A banda fogságba esik a backstage szobájukban Amberrel, a magának való lánnyal és a náci szerveződés egyik emberével, perceik pedig megvannak számlálva. Mivel a szervezet vezetője mindenáron ki akarja hagyni a hatóságokat a történtekből, tervet eszel ki, hogy egyesével megöletve a zenészeket miképpen állíthatná be más bűneinek a saját bűneiket. Ezen a ponton viszont nem számol a csapdába esettek rémült élni akarásával... Elkezdődik hát a macska-egér játék a vörös fűzősök és a fiatalok között, a háború pedig áldozatokkal jár. Vajon ki jut bárki élve a neonácik által körbevett épületből, vagy megint ártatlan áldozatokat követel egy elvakult fanatista csoport hataloméhes törekvése?

A vége rendkívül gagyinak hangozhat, de a teljes képet tekintve meglepően okosan találták ki az egészet. Az új keletű nacionalisták jelenléte, a drogok és a nagyüzemben elkövetett bűncselekmények, ha nem is köthetők össze, tagadhatatlanul jelen vannak környezetünkben, a következő áldozata ráadásul akárki lehet. Egy ötletes, egyedi és szórakoztató, véres "slash" thriller – mert horrornak nem igazán nevezném – a javából.

A rendezés pörgős, az akciójeleneteket a sok karakter ellenére ügyesen vágták, senkit sem látunk a szükségesnél többször vagy kevesebbszer. A fények esetében tényleg a zöld szín dominál, szürkés árnyalatokat belekeverve. A zenéje leginkább metál és hard rock, amit nem kedvelek túlzottan. Az ezenkívüli trackek letargikusan elvontra sikeredtek. Illettek a hangulathoz, a kevéske humorral együtt.

A színészek közül kettő, pontosabban három csillagot tudnék kiemelni. Imogen Poots, aki mindig profin és zsigerből alakít, most sem okozott csalódást. Ütősen és szerethetőn játszott kicsit depressziós, pszichotikus jellemzőkkel megáldott karakterével. Az elején féltem, hogy nem lesz jelentős szerepe. Tévedtem. A másik főszereplő a tragikus fiatalsággal elhunyt Anton Yelchin, Isten nyugosztalja, aki nagy veszteség a filmszerető emberek számára. Minden szerepéhez idomulni tudó, gyermeki könnyedséggel és emlékezetesen játszó színész, itt és sok másban bizonyította tehetségét.

A harmadik meg nem más, mint mindenki Charles Xavier professzora, Patrick Stewart. Ő a neonáci csapat vezetőjét alakította. (Korából kiindulva a régi német rendszer maradéka nyugodtan lehetne...) Meglepően, ellenben frissítően hatott ilyen szerepben látni. Természetesen különösebb megerőltetés nélkül tette emlékezetes fő gonosszá karakterét. Imádom! A többiek átlagos teljesítményt nyújtottak, különösebb okot nem adtak arra, hogy megjegyezzem őket.

Nem kell mély gondolatokat várni a filmtől, noha akadt benne egy-két végiggondolásra érdemes szösszenet. Tipikus hátradőlős, agykikapcsolós abszurd, mégsem hiteltelen történet. Összességében bátran ajánlom a slash műfaj kedvelőinek, másodsorban bárkinek, aki egy izgalmas, ráadásul ötletes thrillert szeretne látni. Azt hiszem, én fogom még látni.

77 Green Room  (2015)

horror | thriller | zenés

Egy punk zenekar tagjai egy brutális bűncselekmény tanúi lesznek. Mivel ők az egyedüli szemtanúk, a bűntettet elkövető neonácik célpontjaivá válnak, akik minden terhelő... több»

1