NGáborN   2021.12.06 00:23   olvasottság: 112x
2

Egy bögre kakaó és egy kis bejgli mellé elfér

Azt lehetett sejteni, hogy nem fog felérni az 1947-es eredetihez, de azért van benne szív és jóság bőven. Richard Attenborough tesz róla, hogy egy remek Télapót ismerhessünk meg a személyében, van annyira érzelmes a játéka, mint volt Edmund Gwennek anno. Ő nem szeretne mást, csak annyit, hogy az emberek higgyenek benne, hogy valóban elhiggyék, bizony Ő a Télapó. Ebben a kis Susan Walker (Mara Wilson) segít neki, és nem utolsósorban az édesanyjának is, hogy ő is hihessen végre a csodákban.

De mit is vár az ember egy ilyen karácsonyi filmtől? Legyenek benne az ünnepekre jellemző dallamok, hangulatok, sok-sok érzelem és persze életbölcsesség, hogy ilyenkor semmi más nem fontos, csak a szeretet, és természetesen az apró kis csodákban való hit, hogy mi felnőttként is megtaláljuk a rég elvesztett gyermeki énünket. Ebben segíthet a Csoda New Yorkban, mert ugyan nem egy tipikus karácsonyi film, hiszen a tárgyalóteremben lezajló jelenetek nem illenek a hasonszőrű alkotásokba, de még így is megvan a hangulat, amire szükségünk lehet, és ebben a veterán forgatókönyvíró, John Hughes (Reszkessetek, betörők!-széria) adja a lovat - dehogy, inkább a rénszarvast - Les Mayfield (Kőbunkó, Flubber) alá, aki tisztességgel el is végzi a munkát.

Egy bögre kakaó és egy kis bejgli mellé elfér

Nincsen telepakolva a szokásos ünnepi giccsel, nem szájbarágós, egyszerűen csak a Télapóba vetett hitet akarja legitimizálni egy bírósági tárgyaláson keresztül, és ha a vége nem is annyira érzelmes, mint a '47-es eredetinél - talán jobb is, hogy nem akarta száz százalékban lekopizni azt - még így is a jól sikerült remake-mozik táborát erősíti. Egy elfeledett gyöngyszem, amit ritkán emlegetnek fel, de szerintem mindenképpen ott a helye egy húszas listán, ami a legjobb ünnepi filmeket gyűjti egy csokorba, de még lehet egy tízesre is felférne.

2