F79   2022.06.25 11:15   olvasottság: 590x
5

Interurbán a túlvilágról

Mielőtt úgy döntünk, hogy beülünk a sötét moziba egy kis nyári borzongásra, érdemes néhány dolgot tisztázni a filmmel kapcsolatban. Mint ahogy azt a promóciós anyagok már egy ideje sulykolják, ez a film bizony Stephen King fia, Joe Hill története alapján született. Az viszont kevesebb figyelmet kapott, hogy a szóban forgó írásmű egy novella. Szikár, tömör anyag, amely a maga csekély 24 oldalnyi cselekményével aligha lenne elegendő egy mozifilm másfél órányi játékidejének kitöltéséhez. Éppen ezért a film alkotói inkább vázlatnak használták Hill művét úgy, hogy a legfontosabb szálat és eseményeket meghagyva feldúsították a sztorit.

Amint az előzetesekben már láthattuk, egy amerikai kisvárosban (hol máshol?) egy őrült gyerekgyilkos garázdálkodik. Utolsó áldozata a gyenge, gyámoltalan kis Finney azonban túl nagy falatnak bizonyul. Látszólag egyedül van egy pincébe bezárva, mégis olyan helyről kap segítséget, ahonnan nem sokan. A korábbi áldozatok egy régóta üzemen kívül helyezett, ósdi telefonon hívják, és látják el tanácsokkal, hogy túlélje a kalandot, sőt rajtuk is bosszút álljon. Mindez pedig a 70-es évek végén játszódik, amikor Magyarországon az emberek annak is örültek, ha az élőkkel sikerült telefonos kapcsolatot létesíteniük.

Interurbán a túlvilágról

A novella lényegi része önmagában is izgalmas, és a vásznon is jól működik. Ahol kicsit sutább lett a történet, az éppen a film alkotói által hozzáadott további szálak és cselekmények következménye. Talán érdekesebbé próbálták tenni a főszereplő testvérpárt azáltal, hogy - az alapul szolgáló írásműtől eltérve - nem egy normál családban élnek, hanem anya nélkül, egy láthatóan labilis apa gondviselése alatt. Így próbálták elérni, hogy a néző átérezze azt az erős köteléket a gyerekek között, ami miatt később a lány az elrabolt testvére keresésére indul.

Hill, művében nem boncolgatja sem a családon belüli erőszak témáját, sem pedig a bántalmazó apa és a bántalmazott gyerekek viszonyát. Ez a szál csak a filmben létezik, és sajnos inkább csak hatásvadász eszközként jelenik meg. Mintha az alkotók megrettentek volna a témában rejlő lehetőségek kiaknázásától, mélyebb értelmezésétől. Ha már hozzányúltak a történethez, és belevittek aktuális témákat, akkor azokat jobban ki lehetett volna bontani. A szereplők motivációit, és az abból fakadó cselekményeket mélyebben be lehetett volna mutatni. Így viszont egy fontos társadalmi jelenségről szóló üzenetet amortizáltak le.

A film ritmusa eléggé hullámzó. Sok jelenet nem szól másról, mint a srác elkeseredett próbálkozásairól, hogy kiszabaduljon a fogságból, illetve húga ezoterikus-vallásos szertartásairól, hogy megtalálja a testvérét. Közben néhány feszültebb jelenet, és egy-két jump scare emlékeztet arra, hogy mégiscsak a King család szállította a sztorit.

A szereplők közül a gyerekek kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Az elrabolt fiú szerepét játszó Mason Thames láthatóan fegyelmezetten követi a rendező instrukcióit. Madeleine McGraw pedig elképesztő erővel és természetességgel alakítja az aggódó kishúgot. A végig maszkban játszó Ethan Hawke ördögi, kiszámíthatatlan figurája szintén az erősebb alakítások között van. A többi, fontosabb karakter - köztük az apát játszó Jeremy Davies - teljesen háttérbe szorul.

Aki járatos Stephen King (és már Joe Hill) világában, és úgy tekint a filmre, mint egy érdekes, izgalmas pszicho-thrillerre, amelyben a történet és a szereplők a fontosak, nem pedig az olcsó ijesztgetés, elrettentés és belezés, azok nem fognak csalódni.

dráma | horror

A hetvenes években járunk egy coloradói kis település külvárosában, ahol egy rejtélyes sorozatgyilkos gyermekeket rabol el.  Következő áldozatai azonban nem hajlandók... több»

5