Tíz év egy ember életében rövid, de mégis jelentős időszak. Főként akkor, ha a felnőttkor első tíz évét tekintjük. Néha nem árt megállni egy pillanatra, és elgondolkodni azon, hogy honnan indultunk, és hol tartunk ma. Sikerült megvalósítanunk a terveinket? Hűek maradtunk álmainkhoz? Esetleg még mindig a be nem teljesült vágyainkat hajtjuk? Netán a kudarcainkat sikerként próbáljuk megélni?
Együtt kezdtük, de külön folytattuk, mint megannyi egykori osztálytárs. Ez így rendben is van. De akkor mégis mitől lenne különleges egy olyan film, ami arról szól, amin mindannyian átestünk? Talán éppen azoktól a kőkemény realitásoktól, amit Kerékgyártó Yvonne rendező és Szentgyörgyi Bálint forgatókönyvíró az arcunkba vág. Nézzünk szembe önmagunkkal, számoljunk el eddigi életünkkel, és szükség esetén korrigáljunk, sőt, akár teljesen új alapokra helyezve folytassuk! Sosem késő kijavítani a hibáinkat, de a halogatás, a tagadás, az önáltatás hosszabb távon megbosszulja magát. Röviden így foglalható össze az az üzenet, amelyről az alkotók úgy gondolták, ismét időszerű beszélnünk.
Gyakran halljuk manapság a kapunyitási pánik kifejezést. Napjainkban olyan sok lehetséges életút áll a fiatalok előtt a felnőttkor küszöbén, hogy belegondolni is szédítő. Külföldi karrier, saját vállalkozás, családalapítás, felmenőktől megörökölt gazdaság, értelmiségi pálya és sok egyéb olyan lehetőség, amelyek között hamar eltéved az, akinek nincs egy kialakult, határozott jövőképe. Mindemellett ott van a kudarctól való félelem, a biztonsági játék, ami gátat emel az önmegvalósítás elé. És persze ott a felelősségvállalás kérdése is. Döntéseink következményekkel járnak, amelyek elől nem bújhatunk el. Ez mind-mind olyan lecke, amit hamar meg kell tanulnunk ahhoz, hogy elboldoguljunk az életben.
A történet néhány egykori osztálytárs találkozását meséli el, akik egy esküvő apropóján gyűlnek össze. Mégpedig két, egykori osztálytárs életre szóló döntését megünneplendő, mindannyian a legjobb arcukat próbálják mutatni. Azonban a közös emlékek hamar lebontják a jól felépített hazugságokat, és rövidesen újból őszintén állnak szemtől szemben a boldog egybegyűltek. Adott a lehetőség, hogy mindannyian beismerjék kudarcaikat, és életüket a helyes útra tereljék. De vajon mindannyian meg merik lépni?
Ismét egy olyan magyar film került a mozikba, amelyre érdemes az alig több, mint 100 percet rászánni kevéske szabadidőnkből. Ülni, figyelni és elgondolkodni a fenti kérdéseken. Ehhez pedig tökéletes partnereknek bizonyulnak azok a fiatal színészek, akik szerepükkel teljes mértékben azonosulva tárják elénk azokat az ismerős karaktereket, akik a mi életünkben is jelen vannak, hacsak nem éppen mi magunk vagyunk azok.
A mellettük felbukkanó idősebb pályatársak profi játékukkal méltó módon támogatják az ifjabb kollégáikat, tökéletes harmóniában a közös célért. Láthatjuk többek között Jordán Tamást, az unokája jövőjéért aggódó nagyapa megható szerepében. Mucsi Zoltánt, mint a lánya boldogságáért talán túlságosan is szigorú elvárásokat támasztó újdonsült apóst. Apróbb szerepekben beugrott még Péterfy Bori, mint osztályfőnök, Szacsvay László, mint nőgyógyász, és Zsurzs Kati, mint az egyik főszereplő édesanyja.
A film mindazoknak szól, akik túl vannak már a fiatal felnőttkor buktatóin, és képesek átérezni a szárnyukat bontogató következő generáció problémáit, hajlandóak tanulni kudarcaikból, és megdolgozni a sikerért.
76 Együtt kezdtük (2022)
dráma | romantikus | vígjáték
Előbb vagy utóbb mindenkit utolér a múlt, hogy azután csakugyan mérlegre tegye azokat a döntéseket, amelyeket még kamaszkorában hozott. Bármennyire különösen hangzik is, az... több»
Szereplők: Mucsi Zoltán, Szacsvay László, Szabó Simon, Zsurzs Kati, Jordán Tamás
