Juraj Herz filmje, ami megdöbbentett, és egyben el is varázsolt, ami nálam azért elég nehéz...
A történet nehéz, és léleknyomorító...
Juraj Herz mindig is vonzódott a groteszk, és nagyon szürreális látásmódhoz, sőt, a kimondottan morbid ötletekhez, remélem van még valaki, aki emlékszik az 1981-ben készült filmre, a Vámpír négy keréken, és annak vérszívó Skodájára. Bőven elképzelhető, hogy a Ladislav Fuks regénye nyomán készült jelen mozink, A hullaégető az előző, a fura vámpíros alkotáshoz képest talán kevésbé szórakoztató mozi, de jóval félelmetesebb, és brutálisabb!
Filmünk kimondhatatlan nevű főhőse, egy bizonyos Karel Kopfrkingl úr(Rudolf Hrusínský) aki a prágai krematóriumban dolgozik.
Ám ezen felül, nagyon példásan élő férj és apa, feleségével tisztelettel bánik, és ráadásul udvarias, a két gyermekével nagyon szigorú, ám mégis kifejezetten szeretetteljes a viszonyuk!
Teljesen úgy tűnik, hogy egyedül családjának, valamint munkájának él.
Ám, mint tudjuk a történelemből, ekkoriban a politikai helyzet egyre aggasztóbb. 1938 végén járunk, a németek nemsokára megszállják Csehországot.
Egykori katonatársa, a kissé, sőt inkább mondjuk azt, hogy már-már fanatikusan németbarát Reinke ( Ilja Prachar ) kitartóan erőlteti Karel fejébe az új tanokat (náci fajelméletet, és az antiszemitizmust), aminek eredményeképp fess, és normális kispolgárunk végül belép a náci pártba.
Ám innentől már egyenes út vezet lefelé, a Pokol felé, és nem is gondolnánk, micsoda mélységekbe, a Pokol bugyraiba, ahonnan visszaút nem létezik...
( mint már tudjuk )
De mielőtt rosszul lennénk, elárulom halkan, hogy Kopfrkingl úr a látszat ellenére korántsem egy vegytiszta jellemű férfiú!
Imád kuplerájba járni, állandóan molesztálja a takarítónőt, a viselkedése?
Na, az pedig néha határozottan nyugtalanító.
És ha ez nem lenne elég, ezek után mindezeknek a tetejébe nagyon bizarr, és különös elveket vall!
Szinte mániákusan, és betegesen vonzódik a munkahelyéhez, azon belül a halál közelségéhez, és ahogy mondja
„…ezek a kemencék nekem olyanok, mintha a mindennapi kenyerünket sütnék”. Kopfrkingl úr számára a hamvasztás csak egy jótékony aktus, a lélek úgymond sima felszabadítása. Persze ha úgy adódna, természetesen szívesen közreműködne abban, hogy minél több ember részesedhessen ebből a jótéteményből, ráadásul ezt azért elég harsányan hangoztatja is!
Szóval Kopfrkingl úr!
Egyszerre hihetetlenül frusztráló és furcsán félelmetes alakját a nagyon nyomasztó érdekesen hömpölygő vizuális közeg teszi baljóssá, mely a teljesen átlagosnak mondható jelenetekbe is rémesen rossz előérzetet csempész.
A fekete-fehér filmen egymást érik az ember homlokredőibe kúszó közelképek, a bevezetőben például, egy, szinte villanásnyi "long shot"-ot leszámítva csaknem másfél percen keresztül kizárólag "extreme long shot"-ok váltakoznak egymás után, idegesnek ható, és roppant feszültséget keltő egymásutánban, felváltva mutatva szereplőinket, és az állatkerti vadakat.
Ehhez jönnek még a nagyon rapszodikus vágások, mint például a "medium shot"-ok, a szokatlan beállítások, a "choker"-ek, teljessé téve a kényelmetlen összhatást. De ha valakinek még ez sem lenne elég, a roppant félelmetes, és szinte idegesítő zenei aláfestés, és annak hideglelős kórusbéli hangzásai mindent, de tényleg mindent lidércnyomássá változtatnak, történjen bármi a képen.
Egyet ne felejtsünk!
A film durva és horrorisztikus, hat az elmére, és a lélekre, negatívan!
Kényelmetlen utóhatása nagyon lassan oszlik el, ami pedig Rudolf Hrusínský alakítását illeti, iszonyatosan nehéz elfelejteni ezt a mosolygó, kissé ártatlanul néző tapintatos rémet.
A filmet szinte senkinek sem ajánlom, de véleményem szerint mestermunka!
Csak nehezebben veszi utána az ember a levegőt!
