Eszmék háborúja Tony Scott a szórakoztató popcornmozik egyik igazi nagyágyúja volt. Jó érzékkel nyúlt az alapanyagokhoz, és tény, hogy néha kissé bugyutának hathatnak filmjei, illetve pár gyengébb darab is becsúszott munkásságába, mégis egy emlékezetes életművet tudhat magáénak. A rendező a '80-as '90-es években volt a csúcson. Sorra rakta le kirobbanó erejű mozijait, olyanokat mint a Top Gun, Beverly Hills-i zsaru 2, Az utolsó cserkész vagy épp jelen filmünk Az utolsó esély.
A film hiába 1995-ös, lazán visszarepít minket a hidegháborús időkbe, ugyanis újfent az oroszok rosszalkodnak. Na jó, igazából ez csak a történet legkisebb eleme, ugyanis sokkal nagyobb dolgok mozgatják a cselekményt. Az esetleges oros... több»
A kiöregedett zsaru Az 1988-ra az akciófilmek sokat változtak. Gondoljunk csak bele, ekkora olyan darabokat tettek már le az asztalra, mint a Rambo, 48 óra, Beverly Hills-i zsaru 1-2 és a Halálos fegyver első része. És persze konkrétan ebben az évben debütált a zsáner egyik nagyágyúja, a Die Hard. Ja, hogy Piszkos Harry utolsó akciója is ekkor került mozikba? Nem csodálom, hogy nem sok embert mozgatott meg, ugyanis a Magnummal áldást szóló zsaru zárófilmje bántóan középszerű lett.
Alapvetően nem lenne probléma, hogy a Holtbiztos tipp kicsit régi vágásúbb mozi szeretne lenni, hiszen egy régi vágású hőshöz érelemszerűen ez dukál. Az viszont már kevésbé, hogy szinte minden téren egy mezei TV-film színvonalát képvi... több»
Piszkos Harry a nyolcvanas évekre hangszerelve A Piszkos Harry mozik mondhatni szerves részét képezték a '70-es éveknek. Az első kettő igazi minőségi szórakozást nyújtó darab, míg a harmadik rész egy középszerű film, mely mégis a széria legsikeresebb darabja lett. Egészen addig, míg Clint Eastwood úgy nem gondolta, hogy ideje leporolni a karaktert és ismét bedobni a mély vízbe, ezúttal a '80-as évek forgatagába. Megszületett hát Az igazság útja című negyedik epizód, mely véleményem szerint a második legerősebb darab a szériából.
Eastwood szerencsére nagyon ráérzett azokra az elemekre, melyek olyannyira jól működtek eddig is. Először is sikerült egy olyan történetet írni, mely újfent bátran mer érdekes témával foglalkozni. Mi van akkor, h... több»
Érdekes zsaruszériából átlagos akciófilm A Piszkos Harry és A Magnum ereje igazi klasszikusok, melyeket azért jószerével a közönség és a kritikusok is kedveltek. Nem csoda, hogy a '70-es években még egy epizódot kiizzadtak az alkotók. Az már más kérdés, hogy milyen lett a végeredmény.
Bár a film 1976-os, sokszor a '80-as évek B filmjeit idézi. Már maga a történet is ezt sugallja: Harry egy csapat terrorista nyomába ered, akik kifosztottak egy fegyverraktárat és most igazságot akarnak szolgáltatni. Ez a brigád azonban már a nevetségesség határát súrolja. Elég csak rájuk nézni, már tudjuk hogy egy rakás inkompetens bohóccal van dolgunk, akik Skorpió vagy a motoros igazságosztók cipőit sem pucolhatnák meg.
A sztori ismét igyekszik ki... több»
A zsaru visszatér Harry két év szünet után tért vissza Magnumjával a kezében, hogy ezúttal egy csapat motoros rendőr nyomába eredjen, akik önkényesen szolgáltatnak igazságot. A Magnum ereje nagyobb, akciódúsabb, mint elődje, azonban nem feltétlen jobb. Első megtekintéskor gondolkodás nélkül az eredeti film fölé helyeztem, másodszori megnézésre azonban már szépen előjöttek hibái.
Kezdjük azonban a pozitívumokkal. Szerencsére a film az előző epizódhoz hasonló komoly hangvétellel rendelkezik, így nem fél újfent kicsit moralizálni az igazságszolgáltatás kapcsán. Harry ellenfelei által válaszúthoz érkezik: Meddig lehet elmenni a bűnüldözésben? Önbíráskodhat-e egy rendőr? A történet kifejezetten intelligens, a ross... több»
Az akciófilmek ősapja A '80-as '90-es évek volt az akciófilmek virágkora. Legyen szó az izomtó duzzadó kemény fiúkról, vagy az eszüket használó hősökről, ez a két évtized számos ikonikus alakot tett le az asztalra. Azonban John McClane, Martin Riggs, Tango és Cash és egy csapat más figura jó eséllyel nem született volna meg, ha 1971-ben nem lép színre Piszkos Harry. Don Siegel mozija alapjaiban reformálta meg az akciófilmeket, és mintegy lefektette annak modern alapjait.
A címszereplőt nyugodtan nevezhetjük az imént említett karakterek nagyapjának is. Harry Callahan öntörvényű, keménykötésű zsaru, aki gyorskajákon él, előszeretettel ad szót véleményének, de a szavakon kívül Magnumjával is jól bánik. Persze számos... több»
Alacsonyan szálló angyalka Ha James Cameron a nevét adja valamihez, arra azért érdemes odafigyelni. A fickó rendkívüli módon ért ahhoz, hogy hogyan kell látványos mozikat letenni az asztalra úgy, hogy közben némi mondanivalóval is bírjanak. És persze a kiváló női karakterek listáját is szépen gyarapította. Még a 2000-es évek elején vásárolta meg az Alita című manga jogait, melybe egyszerűen beleszeretett. Mintegy 20 évvel később a film elkészült, ámbár a rendezői stafétát Cameron átadta Robert Rodriguez-nek, aki szintén jó néhány kultfilmet letett az asztalra. A kérdés csak az, hogy valóban akkora durranás lett az Alita?
Számomra nem. Mikor felkerültek az első képek, akkor kíváncsian vártam a filmet, azonban a moziban... több»
Minden játék kimegy egyszer a divatból Mint írtam a második résznél, a Universal a jogok megszerzése után rögtön két folytatást rendelt be. Chucky így nem csak 1990-ben, de egy évvel később is feltűnt a vásznakon. Az már más kérdés milyen minőségben. A második etap legyen bármennyire is bugyuta, valamiféle minőséget még tükröz. A harmadik rész ellenben hiába mutat fel ugyan olyan hülyeségeket, mint elődje, egyszerűen képtelen kompenzálni őket, ezáltal egy fáradt és vérgagyi produkció.
A történet jó néhány évet ugrik előre. Andy folyamatosan nevelőszülőket vált és éberen figyel, nehogy "kedves barátja" újra feltűnjön. Aggodalma nem ok nélküli, ugyanis a Jófiú babákat gyártó üzem a Chucky körüli felhajtás lecsillapodását követően ú... több»
Játékos baba Chucky első ténykedése sikeres volt, a United Artists pedig már zöld utat adott a folytatásnak, mikor a céget felvásárolták, az új tulaj pedig igen gyorsan kijelentette: Nem igazán szeretne horrorfilmekkel foglalkozni. A jogokat így eladták, a szerencsés nyertes pedig a Universal lett. A stúdió nem tétlenkedett, rögtön két folytatást is berendelt, így 1990-ben Chucky visszatért.
Az első rész olyan volt, mint a '80-as évek sorozatindító horrorjai általában: sötét, erőszakos és kellően komolyan vehető. A Gyerekjáték 2 pedig a korabeli folytatásoknak igyekezett megfelelni: emelték a fordulatszámot, növelték az áldozatok számát és tovább színesítették a gyilkos karakterét a lehető legkézenfekvő... több»
Udvari intrikák Az emberek előszeretettel ábrándoznak arról, hogy milyen jó lenne egy másik korszakban élni. Például egy fényűző udvartartásban, ahol gyakoriak a bálok, mindenki gyönyörű ruhákban jár és tele lehet izgalommal az ottani élet. Giorgos Lanthimos filmje mindenfajta szépítés nélkül mutatja meg milyen is volt ez a bizonyos élet.
Kedvelem az ilyen művészfilm-jellegűbb mozikat. Egyrészt nem akarnak megfelelni a széles nézőközönségnek, így a rendező kézlenyomata is sokkal inkább tetten érhető, másrészt pedig az ilyen filmek általában egy-egy tanulmánynak is megfelelnek az emberről, az emberi természetről.
Jelen esetben adott három nő, akik a történet előrehaladtával folyamatosan a hatalomért versenge... több»
Bűnös élvezet? A Menekülés New Yorkból véleményem szerint Carpenter egyik legkiemelkedőbb munkája, illetve a '80-as évek egyik legjobb akciófilmje. Kurt Russell és Carpenter egyaránt nagyon megkedvelték Snake Plissken karakterét, így ment is az agyalás, hogy újra bele kellene dobni a figurát a mély vízbe. Aztán alapvetően nem erőltették meg magukat az alkotók, ugyanis a második felvonás, a Menekülés Los Angelesből szinte pontról pontra megegyezik az első résszel. Valamiban azonban mégis sikerült újítania, azonban az más kérdés, hogy ez tudatos döntés volt-e Carpenter részéről.
A történet mint írtam sok újat nem tartogat. Plisskent ezúttal is előszedik, hogy ugyan ugorjon már át kicsit Los Angelesbe és ölje... több»
Ezek után nézz tükörbe! A '90-es évekre a nagy horror ikonok kora lejárt. Filmjeikben egyre nagyobb teret kapott a humor, ez pedig néha odáig fajult, hogy már-már önmaguk paródiájává váltak (lásd: Freddy halála - Az utolsó rémálom). Az új évtized reflektált is a dologra, elég csak annyit írnom: Sikoly. Azonban nem mindenki gondolta úgy, hogy a műfajt a paródia, valamint az abszolút tinihorrorok irányába kell elvinni. Nem, nem. Clive Barker ugyanis újra feltűnt a rémület egén és megmutatta, hogy van még mitől rettegnünk. A rém neve pedig: Kampókéz.
A Bernard Rose által rendezett film olyan, mint egy modern korba helyezett gótikus rémtörténet. Azonban az ódon és grandiózus épületek helyét átveszi a gettó és a szegény... több»
Könnyed limonádé Mikor először hallottam a filmről, akkor egyszerűen nem hittem a fülemnek. Bicajos akciófilm? Ez komoly? A filmet látva is azt mondom, hogy hatalmas butaság az egész, de nem tudok rá haragudni, mert piszok szórakoztató. A Fék nélkül előtt azért érdemes takaréklángra venni az elvárásokat és egy '90-es évekbeli over the top akciófilmet várni.
A sztori nem egy nagy was ist das: egy futár srácnak el kell juttatnia egy csomagot A-ból B pontba, közben pedig egy zsaru is a nyomába ered, akinek a csomagra fáj a foga. A készítők próbálták kicsit csűrni-csavarni a dolgokat, és az izgalom fokozása miatt több szempontból is láthatjuk az eseményeket, a'la Nyolc tanú. Sztori terén igazából közepesen telje... több»
Két szék közé esett Carpenter Az Elpusztíthatatlanok John Carpenter egyik legérdekesebb filmje. Legalábbis lehetett volna. A rendező Ray Nelson 1963-as rövid történetét, az Eight o'clock in the morning-ot vette alapul saját filmjéhez. A történet gerincét megtartotta, nagyobb módosításokat nem is tett, igazából csak kibővítette kicsit, valamint a '80-as évekhez igazította. A film maga így sem lett túl hosszú a maga 90 percével. A gond az, hogy Carpenter valahogy nem találta el rendesen az arányokat, így ez a másfél óra rendkívül hullámzó színvonalú lett.
Roddy Piper pankrátor egyszerű, de annál szerethetőbb alakítása mindenképp a pozitívumokhoz sorolható. Ez a nagydarab úriember rendkívül lelkesen játszik, nem mellesleg ... több»
Üveg, tele hajszálrepedésekkel A sebezhetetlen az egyik legzseniálisabb szuperhősfilm. Annyit magyarázott meg, amennyit kellett, a többit a néző fantáziájára bízta. Emellett volt egy betonbiztos misztikus hangulata az egésznek, és egy gyönyörűen végigvitt történet, melynek a végén szinte tapsolni volt kedvem. A Széttörve már ennyire nem nyerte el a tetszésem, de megvannak a maga erényei, mindezek élén McAvoy alakításával. És ugye a végső jelenettel ki is derült, hogy a két film egyazon univerzumba tartozik és, hogy 2019-ben jön a folytatás Üveg címmel. Hát. Valaki egy méretes téglát vághatott hozzá, mert ezer darabra esett szét.
A film rendkívül jól indít, az első 20 perc tökéletesen ötvözi az előző két mozi stílusát. Azt... több»
Kísértethistória Carpentertől John Carpenter nem ok nélkül kapta meg a Horror Pápája megnevezést, hiszen pályája során olyan kultikus mozikat tett le az asztalra, mint jelen film is. A köd pedig egy vérbeli kísértettörténet, melybe Carpenter beleviszi utánozhatatlan, kissé B-filmes stílusát.
Nagyon érdekes a film létrejöttének története, ugyanis Carpenter elmondása szerint nem csak a The Trollenberg Terror című 1958-as horror ihlette meg, hanem egy a Stonehenge melletti kirándulás során megpillantott sejtelmes köd is. Ezt az egyszerű, de annál vészjóslóbb természeti jelenséget kapcsolta aztán össze a jól ismert kalózhistóriákkal és voala, meg is lett a történet alapja.
A cselekmény maga nem nyújt túl sok újdonságot, vala... több»
82 Az utolsó esély (1995)
Tony Scott a szórakoztató popcornmozik egyik igazi nagyágyúja volt. Jó érzékkel nyúlt az alapanyagokhoz, és tény, hogy néha kissé bugyutának hathatnak filmjei, illetve pár gyengébb darab is becsúszott munkásságába, mégis egy emlékezetes életművet tudhat magáénak. A rendező a '80-as '90-es években volt a csúcson. Sorra rakta le kirobbanó erejű mozijait, olyanokat mint a Top Gun, Beverly Hills-i zsaru 2, Az utolsó cserkész vagy épp jelen filmünk Az utolsó esély. A film hiába 1995-ös, lazán visszarepít minket a hidegháborús időkbe, ugyanis újfent az oroszok rosszalkodnak. Na jó, igazából ez csak a történet legkisebb eleme, ugyanis sokkal nagyobb dolgok mozgatják a cselekményt. Az esetleges oros... több»