A majmok bolygója Hollywood történetének meghatározó franchise-a, mely már közel 6 évtizede töretlenül lázban tartja a közönséget. Az emberiséget romlásba döntő, a világot uralmuk alá hajtó majmok ötlete Pierre Boulle francia író 1963-ban megjelenő regényéből származik, ebből készült 1968-ban az azóta immár 11 részesre bővült franchise alapkövének számító, első A majmok bolygója c. film Franklin J. Schaffner rendezésében, a színészóriás Charlton Hestonnal a főszerepben.
A széria azóta sok mindent megélt: gyenge folytatásokat, mélypontokat, mígnem a 2010-es években a 20th Century Fox jóvoltából útjára indult egy vadonatúj trilógia, mely az alapoktól indította újra A majmok bolygója-sagát, és amely egyúttal visszaszerezte a széria becsületét is.
A 2011 és 2017 között futott trilógia középpontjában Caesar állt, egy, az anyján végzett laboratóriumi kísérleteknek köszönhetően megnövekedett intelligenciával született csimpánz. Caesart a kísérleti szert (egy alternatív Alzheimer-gyógyszert) feltaláló kutató nevelte fel, a majom pedig felnőve elszabadította a gazdája által fejlesztett szérumot, öntudatra ébresztette fajtársait, és az emberek ellen vezette őket.
A Rupert Wyattet a rendezői székben váltó Matt Reeves a Forradalom alcímet viselő folytatásban megmutatta, hogy miközben az emberiségen végigsöpört a majominfluenza nevű vírus, és egy maréknyi túlélő a fennmaradásért küzdött, a majmok hogyan rakták le egy új civilizáció alapjait Caesar vezetésével, aki a majmok Prométheuszaként egyszerre vezér, törvényadó, bíra és próféta is volt számukra.
A trilógia utolsó felvonásában elérkezett a vég az emberiség számára, és sokkal fájdalmasabb volt, mint azt bárki gondolta volna: a végítéletet ugyanis nem közvetlenül a majmok hozták el számunkra, hanem a természet fordult az ember ellen. A majominfluenza mutálódott törzse ugyanis az eredeti vírusra feltehetően immunis túlélőket is megtámadta, de nem egyszerűen halált okozott, hanem valami sokkal rosszabbat. Az új vírustörzs az agyat és idegrendszert támadta meg, és teljes szellemi leépüléssel járt, az ember vadállati szintre fejlődött vissza. Caesar az emberiség és a majmok végső összecsapásában diadalra vezette a majmokat, majd immár idősen és sokat megélten egy békés és érintetlen völgybe, egyfajta „ígéret földjére” vitte a majmokat, és úgy halt meg, hogy egy új világot hozott el számukra.
Innen egyenes út vezet az 1968-as film állapotaihoz, de korántsem rövid. És az időközben a Foxot felvásárló Disney úgy gondolta, hogy az odáig vezető hosszú és rögös úton akadnak még elmesélésre váró történetek.
Így 7 évvel a trilógia lezárása után megérkezett az újabb folytatás, mely nem klasszikus értelemben vett folytatás. A birodalom ugyanis egy új trilógia első része, és egy új idősíkon játszódik.
300 év telt el Caesar kora óta. Az emberiségnek rég leáldozott, a régi, emberek lakta világ emlékét szó szerint fű nőtte be, hiszen a természet végérvényesen visszahódított mindent. Felhőkarcolók, hidak, járművek emlékét már csak buja növényzet és felismerhetetlen roncsok őrzik. A majmok továbbra is megállíthatatlanul menetelnek előre az evolúció ösvényén, beszédük, kognitív képességeik, eszközhasználatuk immár tökéletes, szociális és társadalmi berendezkedésük fejlett.
Azonban ahogy kultúrájuk Caesar idejében néhány évtized leforgása alatt szárba szökkent, a Caesar halála óta eltelt évszázadokban lelassult, stagnálás állt be, mondhatni, hatalmi és intellektuális űr keletkezett. Fő tanításai, pl. a majmok együtt erősek, feledésbe merültek, és a majmok szétszóródva, törzsi társadalmakban élnek, melyek különböző fejlettségűek.
Egy, a totemizmus szintjén járó klánban, a sasokat nevelő Sas-klánban él az ifjú Noah. Noah törzse még sosem hallotta Caesar legendáját, az ifjú csimpánz pedig társaival zavartalanul sastojásokat gyűjt a másnapi felnőtté válást ünneplő rítushoz. Bámulatos jelenetsorban csodálhatjuk meg a vad szépségű tájat, melyről közelebbről megnézve kiderül, hogy valójában növényzettel sűrűn benőtt felhőkarcolók tetején lévő sasfészkeket fosztogat a 3 fiatal csimpánz.
Az idilli életképeket egy brutális támadás szakítja meg: egy katonailag jóval fejlettebb majomhorda üt rajta Noah klánján, apját megölik, anyját, barátait és a törzs többi tagját pedig elhurcolják, Caesar nevét emlegetve.
Noah a törzs felkutatására indul a számára ismeretlen vidéken. Útközben találkozik Rakával, a bölcs orangutánnal (easter egg a '68-as filmre utalva), aki az ún. Caesar-rend tagja. Ez a rend pontosan ismeri Caesaer történetét és tanításait, amit igyekeznek továbbadni a többi majomnak.
Noah még sosem látott embert, csupán történeteket hallott a törzse által „visszhangoknak” nevezett élőlényekről, akik az erdőben élnek csordákba tömörülve, beszédképtelenül, az állatok szintjére visszafejlődve. De Noah számára már ez a természetes állapotuk. Így amikor találkoznak egy Novával (Caesar kora óta így hívnak minden nőnemű embert), Noah ösztönösen elutasító az emberlánnyal. Raka elmondja, hogy Caesar eredetileg arra tanította a majmokat, hogy könyörületesen bánjanak az emberekkel, így magukkal viszik a lányt, aki emberhez képest szokatlan intelligencia jeleit mutatja. Később kiderül, hogy lány valóban különleges: képes beszélni.
Ahogy korábban maradtak túlélők, akik immunisak voltak a majominfuenzával szemben, feltehetően vannak, akik a mutációjával szemben is immunisak, és nem butultak még vissza ősemberi szintre.
Közben összetalálkoznak a Noah törzsét elhurcoló majmokkal, és a film egyik legszebb főhajtásaként láthatunk egy jelenetet, ahol a lóháton ülő majmok hálóval és sokkolóval vadásznak emberekre.
Noah végül rátalál a törzsére: egy önkényes diktátor, a magát Caesar szellemi örökösének mondó Proximus tartja fogva őket és még több száz másik majmot, mintegy rabszolgasorsban. Proximus célja, hogy egy tengerparti atombunkerbe bejusson, a történelem önkényurait magába olvasztó zsarnok ugyanis tisztában van azzal, amit sok majom már elfelejtett: pontosan ismeri a történelmet, tudja, hogy a világ egykor az embereké volt, és vannak fogalmai az emberi találmányok, gépezetek adta hatalomról. A bunkerben lévő tömegpusztító fegyverekkel saját evolúcióját akarja siettetni. Sőt, fogságban tart egy másik, még mindig intelligens embert is, akivel könyveket olvastat fel, és éppen ezért kereste Mae-t is, aki nem mondott el mindent Noah-nak.
A film tehát képes érdekfeszítően továbbszőni a Rupert Wyatt–Matt Reeves-féle trilógiát, képes tovább-bővíteni ezt a lenyűgöző univerzumot és képes volt ismét elkápráztatni és elborzasztani egyszerre. Ismét reflektál korunk problémáira: előítéletek, kapitalizmus, fegyverkezési verseny, istenkomplexus, propagandagépezet, társadalmi egyenlőtlenségek.
Érdemben tovább építi a majmok uralmának kronológiáját, akik nagyjából a saját ókoruknál, a hódító, zsákmányszerző birodalmaknál és a rabszolgatartó társadalmaknál járnak, vagyis még mindig elég távol az 1968-as filmben bemutatott modern társadalomtól, viszont tudjuk, hogy ezeket a lépcsőfokokat végig kell járniuk, ahogy az emberiség is végigjárta egykor ugyanezen utat.
Karakterek tekintetében egyértelműen Noah áll a középpontban, aki még fiatal és tapasztalatlan, de ambiciózus karakter, akiben megvan a potenciál, hogy a saját trilógiájának és korának Caesarja legyen.
Proximus bár sablonos, világuralomra törő gonosznak tűnik, de minden megvan benne, ami a történelem valódi nagy diktátorait jellemezte, így éppen az a legnyugtalanítóbb benne, hogy mennyire valósághű.
A rendezői székben az eddig csak az útvesztő filmeket dirigáló Wes Ball ült, és bár érződött némi rendezői bizonytalanság és a young adult beütés is hangsúlyos volt, összességében egy újabb kiváló filmmel gazdagodott A majmok bolygója-univerzum.
Sok évvel a legutóbbi események után számos majomtársadalom alakult ki az oázisban, ahová Caesar vezette társait. Eközben az emberek rejtőzködve élnek. A majomklánok egy... több»
Szereplők: William H. Macy, Kevin Durand, Freya Allan, Dichen Lachman, Neil Sandilands
