2024.04.29 23:16 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x
3

9/10 – A metálnak ebben a filmben csak csendje van

Tyű, Riz Ahmed nagyon tehetséges színész, pedig úgy látom a munkásságából, hogy inkább zenész. Mint a filmet író Darius Marder és Abraham Marder. Ezek a derék pályaelhagyók egy remek és értékes mozit hoztak össze.

A film első perceiben mindenki őrizze meg a nyugalmát, a legalja, önsértő fekete lyukas, mély, alternatív üvöltöző zajjal indul, de ha kibírtad, utána már semmi ilyen nem lesz.

9/10 – A metálnak ebben a filmben csak csendje van

Reuben Stone egy gyógyult drogos dobos, tisztán és magára vigyázva él a lakóbuszában a barátnőjével, turnézgatnak, elvannak. Amíg Reuben el nem veszti a hallásának a nagy részét (majdnem süketté válik, és a teljes süketség is csak idő kérdése). Így születik meg a film alapfelállása: Reuben nem fogadja el ezt a helyzetet, küzd ellene. Barátnője unszolására beköltözik egy vallási alapokon nyugvó önsegítő közösségbe, ahol a tagok azt tanulják, hogyan éljenek együtt a testi fogyatékosságukkal, amit igazából nem is fogyatékosságnak, hanem tulajdonságnak tekintenek. Reuben azonban bár együtt dolgozik a csoporttal, de a megoldást egy hallássegítő implantátum beépítő műtétben látja. Ennek finanszírozásához pénzzé teszi a hangszereit és a lakóbuszt. Megkapja, amire vágyott, de ez nem hozza el számára a békét és nyugalmat. A történet végére az is meglesz, de nem úgy, ahogy azt Reuben várta vagy remélte.

Mély érzésekkel és gazdag mondanivalóval rendelkezik a film, melynek műfaji besorolásában a „zenés” félrevezető, mert zene tulajdonképp csak nyomokban található ebben a nagyszerű drámában. A tempója elég lassú, minden egyéb szempontból nagyon tetszett.

dráma | zenés

Ruben teljesen a zenének és a koncerteknek szenteli az életét. A fiatal srác a barátnőjével közösen alapított zenekarban dobol, egy reggel azonban szinte teljesen elveszíti a... több»

3