Kult Kedd: 9 és fél hétA kép forrása: Metro-Goldwyn-Mayer

Miért rohant ki sírva a castingról Kim Basinger? Miért vetítették öt évig a filmet Párizsban? Miért terrorizálta a főszereplőnőt a rendező? És hogy kerül a képbe egy korábbi SS-tiszt lánya?

Az elmúlt hónapokban rendkívüli figyelmet kapott az E.L. James nemzetközi bestsellere nyomán készült A szürke ötven árnyalata, mely lassan minden létező bevételi rekordot megdönt. Azonban nem a Jamie Dornan és Dakota Johnson nevével fémjelzett alkotás a filmtörténet első kasszasikert jelentő erotikus drámája. Kult-rovatuk e heti cikkében a 9 és fél hét kulisszái mögé nézünk be.

A sztori

Liz gyönyörű, okos, kedves. Mégis, szinte kerüli a férfiakat. A múltban már annyiszor megégette magát, hogy fél egy bensőségesebb kapcsolattól. A csibészes mosolyú John megnyerő egyéniségének azonban ő sem tud ellenállni. Hamarosan az ágyban kötnek ki, és a szexualitás egyre újabb és újabb, rejtett bugyraiba merítkeznek bele.

Egy feminista újságírónő története

Az önéletrajzi ihletettségű Kilenc és fél hét című könyv 1978-ban jelent meg Elizabeth McNeill neve alatt, a kötetet azonban valójában egy publicista és író, Ingeborg Day szerezte. Day 1940-ben született az ausztriai Grazban. Édesapa rendőr volt, aki a második világháború idején az SS-ben szolgált. Jó részt a háború utolsó két évét vidéken töltötte nagyszüleinél, de a nácik tettei miatt felnőtt korában is bűntudatot érzett. Kiköltözött az Államokba, ahol 1960-ban feleségül ment egy lelkészhez, Dennis Dayhez. Lánya születéséig három éven keresztül tanárként dolgozott. Hamarosan megszületett második gyermeke is, Mark, azonban a fiú hét éves korában elhunyt. A tragédia után a házasságuk szétesett. Day életében ekkor jelentős változás állt be, lányával New Yorkba költözött, ahol egy feminista magazin újságírója lett.

A magazinnál töltött idő alatt folytatott viszonya inspirált első kisregényének megírására. Day álnevet használt, nehogy bármilyen negatív hatása legyen lányára, ha nyilvánosságra kerülne a viszonya.

A regény útja a mozivászonig

Bár a kötet bestseller lett, de az amerikai filmgyártás prűdsége miatt szinte esélytelennek tűnt, hogy a szadomazo elemekben bővelkedő cselekményű mű vászonra kerülhet, erre ugyanis korábban nem volt példa. Ekkor jött a képbe Zalman King, aki színészi karrierjét maga mögött hagyva producerként és íróként dolgozott Hollywoodban. A kilenc és fél hét mindössze második forgatókönyve volt, azonban a film sikere fordulópontot hozott pályafutásában. King, aki a David Duchovny karrierjét beindító, szintén az erotikus produkciók mezőnyét erősítő Vörös cipellőkért is felelt, ekkoriban már széles körű népszerűségnek örvendett.

A stáb

A film rendezői székét a Flashdance-szel berobban Adrian Lyne kapta, aki A tánckar rendezésének lehetőségét utasította vissza a film kedvéért. Lyne és Zalman egyet értettek abban, hogy a film férfi főszerepére a feltörekvő, hollywoodi rosszfiú, Mickey Rourke az ideális jelölt, bár nem mindenki rajongott az ötletért.  Rourke végül könnyedén átcsúszott a rostán, a nehezebb ügy a női főszereplő kiválasztása volt. A szerepet végül az akkoriban még teljesen újoncnak számító Kim Basinger kapta meg, aki olyan színésznőket ütött ki a nyeregből, mint Kathleen Turner, Isabella Rossellini vagy Teri Garr. Bár nehézségek ekkor is adódtak, az egyik casting alkalmával Basinger sírva rohant ki Lyne irodájából, és azt mondta, soha többet nem akar a rendezővel dolgozni, aki később egy hatalmas csokor rózsát küldött bocsánatkérés gyanánt, Basinger pedig értékelte a gesztust.

A forgatás

A filmet 10 héten keresztül forgatták, Lyne ez idő alatt nagyon máshogy kezelte a film főszereplőit. Bár Rourke-tól azt kérték, hogy dobjon le néhány kilót, amikor megérkezett a forgatásra királyi fogadtatást kapott. Basinger már egy egészen más történet volt. A rendező arra utasította őt és Rourke-ot, hogy a forgatáson kívül ne találkozzanak, és ne beszéljenek egymással, sőt, több alkalommal be sem avatta a színésznőt az egyes jeleneteket illető elképzeléseibe, hogy ezzel hiteles reakciót csikarjon ki belőle. A rendező a filmet időrendi sorrendben vette forgatta, hogy Basinger érzelmi mélyrepülése autentikusan kísérje végig a film cselekményét. A színésznő maga is elismerte, hogy csupa ideg volt a forgatáson.

18 hónap vágás és a korhatár bizottság

A forgatás befejeztével Lyne úgy érezte, hogy egy remek produkciót sikerült tető alá hozniuk, azonban 18 hónapnyi vágás után sem készült el a végleges verzió. A rendező elmondása szerint akárhogy is próbálkozott, nem találta kielégítőnek a végeredményt. A filmet forgalmazó TriStar kihátrált, így a produkció az MGM-hez került, de az igazi küzdelem csak ezt követően kezdődött meg az alkotók és a korhatár bizottság tagjai között, de akármennyire is próbálkoztak, képtelen voltak meggyőzni a tagokat az alacsonyabb besorolásért.

A fogadtatás

Bár a háttérben sorra gyűltek a sötét felhők, a közönség a tesztvetítésen kimondottan jól fogadta filmet. Egy ezres nézőszámú vetítésről mindössze negyvenen távoztak idő előtt. A film 17 milliós büdzséből készült, de az Államokban mindössze 7 millió dollárra tudott szert tenni. Nem ez volt a helyzet a nemzetközi fronton. Európában óriási sikert lett a produkció, Párizsban öt éven keresztül vetítették, összbevételei végül meghaladták a 100 millió dollárt. Mire a film VHS-en is forgalmazásra került, az amerikaiak is ráharaptak, annyira, hogy egy folytatás és egy előzményfilm is készült az eredeti történethez, igaz ezekben Rourke kivételével sem a rendező, sem a producer, sem Basginer nem működött közre.