Igazán jó minőségű felvétel, nagyon éles kép, jó hang és felirat. Ezt nevezem tökéletes munkának. Pedig 1997-es bollywoodi filmről van szó, felkészültem arra, hogy recsegni fog, és életlen, pixelzavaros képet fogok látni. De nem!
Ráadásul maga a film is nagyon jó volt.
A cserfes falusi lány Gauri (Madhuri Dixit) elfogadja a házassági ajánlatot, amit a helyi kiskirály (Amrish Puri) tesz neki, nem tudva, hogy a küldött kép nem őt, hanem néma szolgáját Shankart (Shah Rukh Khan) ábrázolja.
A becsapott lány már csak a házasságkötés után jön rá, hogy megtévesztették, és az is kiderül számára, hogy a király nem az a jóságos földbirtokos akinek mutatja magát. Shankar pedig nem is tudja, hogy visszaéltek az arcával, amíg jóbarátja, a királyi orvos fia (Johnny Lever) fel nem világosítja erről. A két kétségbeesett fiatal ki akar törni ebből a csapdából, de Shankart köti hűsége a királyhoz, mindaddig, amíg a szerelem erősebbnek nem bizonyul ennél.
Shah Rukh Khan elképesztően jól játszott, néma szerepben még nem láttam, de hát már akkor volt olyan jó színész, hogy nem kellett megszólalnia ahhoz, hogy bármit kifejezzen az arcjátékával. Még benne volt a filmben a kicsit eltúlzó bollywoodi szentimentalizmus, de már nem estek mindent elsöprő túlzásokba, és főleg, nem ripacskodott senki! (Na jó, Johnny Lever, meg az apját játszó néha nem bírtak magukkal, de ezt elnéztem nekik)
És érdemes megnézni a filmben 1 óra 10-kor kezdődő táncot, mert Madhuri Dixit fantasztikus bengáli kathak táncot produkál!
A feliratban a Koyla A szén, vagy Szénként van fordítva, de szerintem a Kőszén sokkal inkább fedi a valóságot. Ennek a szónak nagy szerepe van a filmben.
