Javier Bardemet először talán az Ízek, imák, szerelmekben láttam, aztán az egyik Bond film főgonoszaként tett rám mély benyomást. Régóta meg akartam nézni ezt a filmet (főleg az ő alakítása miatt), és azt kell mondjam, ez a pasas zseniális színész. Hátborzongató az elmeháborodott gyilkos szerepében, bár ezzel a rendezőpárossal esélye sem volt mellényúlni, főleg azért, mert régi vágya volt velük dolgozni. Végletekig realisztikus, erőszakos, és nemcsak az akciójelenetek brutalitása miatt, hanem ahogyan bemutatja a mai romlott társadalmat. Ahogyan egy másik felhasználó is írta az oldalon, a való világban ritkán érvényesül a tipikus "hős" mentalitás, azonban annál inkább domináns, aki mindenáron elveszi amit akar, akár mások életét. Nincs a klasszikus értelemben vett happy end, mert a főhős (Josh Brolin), aki maga sem makulátlan, nem éri el a célját, nem tudja megmenteni a feleségét, azonban a rá vadászó pszichopata mindent túlél, akár egy csótány az atomtámadást, és a "munkáját" jelző hullák hada még a sokat tapasztalt nyomozót (Tommy Lee Jones) is visszavonulásra készteti. Talán egy a film elején elhangzó párbeszéd jellemzi a legjobban a hangulatot: – Ha nem jönnék vissza, mondd meg anyámnak, hogy szeretem! – De anyád már meghalt... – Akkor majd megmondom én. Kegyetlenül mutatja meg, milyen is az élet valójában, lerombol minden sztereotípiát, itt aztán tényleg nincs rózsaszín szemüveg, csak rengeteg hulla.
Javier Bardemet először talán az Ízek, imák, szerelmekben láttam, aztán az egyik Bond film főgonoszaként tett rám mély benyomást. Régóta meg akartam nézni ezt a filmet (főleg az ő alakítása miatt), és azt kell mondjam, ez a pasas zseniális színész. Hátborzongató az elmeháborodott gyilkos szerepében, bár ezzel a rendezőpárossal esélye sem volt mellényúlni, főleg azért, mert régi vágya volt velük dolgozni. Végletekig realisztikus, erőszakos, és nemcsak az akciójelenetek brutalitása miatt, hanem ahogyan bemutatja a mai romlott társadalmat. Ahogyan egy másik felhasználó is írta az oldalon, a való világban ritkán érvényesül a tipikus "hős" mentalitás, azonban annál inkább domináns, aki mindenáron elveszi amit akar, akár mások életét. Nincs a klasszikus értelemben vett happy end, mert a főhős (Josh Brolin), aki maga sem makulátlan, nem éri el a célját, nem tudja megmenteni a feleségét, azonban a rá vadászó pszichopata mindent túlél, akár egy csótány az atomtámadást, és a "munkáját" jelző hullák hada még a sokat tapasztalt nyomozót (Tommy Lee Jones) is visszavonulásra készteti. Talán egy a film elején elhangzó párbeszéd jellemzi a legjobban a hangulatot: – Ha nem jönnék vissza, mondd meg anyámnak, hogy szeretem! – De anyád már meghalt... – Akkor majd megmondom én. Kegyetlenül mutatja meg, milyen is az élet valójában, lerombol minden sztereotípiát, itt aztán tényleg nincs rózsaszín szemüveg, csak rengeteg hulla.