Többszáz kiló tiszta izom, amely teljes erővel feléd száguld, olyan vadsággal és elementáris erővel, hogy a lélegzeted is eláll.
Embert próbáló szituáció, hiszen egy ezüsthátú hím hegyi gorilla nagyon félelmetes tud lenni.
Hiába tudod elméletileg, hogy nem szabad elfutnod, mert nincs esélyed, mégis megteszed, mert a menekülési ösztön erősebb, mint a bemagolt szabályrendszer. Mindenki más örült volna, hogy túléli ezt a dicstelen első találkozást az emberszabású főemlőssel, azonban volt egy lány, aki visszament, és egy életre együtt is maradt az ő szeretett gorilláival.
Dian Fossey egy érdekes és különleges személyiség volt, akinek élete és tragikus halála, vagyis meggyilkolása üvöltött a filmvászon után, nem volt kérdés, hogy az állatvédelem mára már legendássá vált alakja előtt Hollywood is tisztelegni fog egy filmmel.
Sigourney Weaver vállalta a főszerepet, Michael Apted pedig a kihívást, hogy kifejezetten méltó emléket állítson a gorillák megmentőjének. Nos, szerintem a célt elérte, nagyon szép és nem is túlságosan hatásvadász alkotás lett a végeredmény, azonban a film utolsó harmadára sajnos kifogyott a szufla a történetből, ezért mesterműnek nem mondható, de kár lenne kihagyni az életünkből.
Dian Fossey (Sigourney Weaver) eredetileg azért érkezik Kongóba, hogy felmérje az ott élő gorillák számát, azonban hamar magával ragadja a hely zseniális varázsa.
Aztán egy polgárháború miatt el kell hagynia az országot, és már megírja a felmondólevelét, az tervezi, hogy visszatér Amerikába, férjhez megy, átlagos életet él, gyerekeket szül. Az utolsó pillanatban azonban rájön, hogy ez nem az ő útja, és ott marad a hegyen a gorilláival, akikért szó szerint mindent feláldoz.
A film nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik, minden különösebb felhajtás nélkül mutatja be, milyen a mindennapi élet a dzsungelben, hogyan teltek Dian mindennapjai imádott gorillái között.
Végignézhetjük, hogyan lesz az átlagos amerikai lányból megrögzött állatvédő, miként kerül annyira közel az általa megfigyelt állatokhoz, hogy mindent feladjon értük. Élete szerelmével is képes volt szakítani azért, hogy velük maradjon, lemondott a saját családról azért, hogy minden idejét a gorillák megóvásának, a róluk való gondoskodásnak szentelje. Nos, a valóság a filmben ábrázoltnál jóval árnyaltabb volt (mivel érdekelt a főszereplő személyisége, természetesen utána olvastam, és jól meglepődtem néhány momentumom, de ettől még nem tisztelem kevésbé Dian Fossey-t), viszont éppen lényegi változást nem eszközöltek az életrajzon, csak nyilván fogyaszthatóvá alakították a történetet.
A szerelmi szál rendkívül hangsúlyos, és a kelleténél egyetlen árnyalattal kissé szájbarágósabb a mondanivaló, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen.
Egészen addig teljesen működik a film, amíg Dian úgy dönt, hogy a gorillákat választja a szerelem helyett.
Azonban ezután jön egy kb. 5 éves kihagyás, és az addig teljesen normálisan gondolkodó és cselekvő lányból hirtelen egy megkeseredett, kissé gonosz fúria lesz, és ténylegesen nem kapunk választ arra, hogyan is jutott idáig.
Persze, ahogyan arra sem, mikor kezdte el olyan szinten gyűlölni az embereket, hogy túllépett több bizonyos határt, amelynek eredményeként aláírta a saját halálos ítéletét.
A film záróképe fájdalmas és katartikus a maga egyszerűségében, a rendezőnek volt annyi esze, hogy tudja, mikor nincsen szükség szavakra, elég, ha csak csendben elgondolkodunk azon, mit tett ez a bátor lány a hegyi gorillákért, és mekkora árat fizetett ezért.
Sigourney Weaver egy zseniális színész, aki hozzá tudta adni azt a bizonyos pluszt a filmhez, amelytől valóban hiteles lett Dian Fossey karaktere, nem véletlenül kapott Golden Globe-díjat az alakításáért, és Oscar-díjra is jelölték. Bryan Brown hozta a kötelezőt, John Omirah Miluwi simán zseniális volt, akárcsak Maurice Jarre zenéje.
Habár a filmen látszik, hogy az Oscar-díjat szem előtt tartva készítették el, mégsem mondanám a mostanában általános életrajzi alkotásnak, élettel teli, az utolsó harmadtól eltekintve jól megírt és okosan végigvezetett történet, amelyben sikerült eltalálni a csodálatos természeti képek és a főszereplő életrajzának arányait.
Gyönyörű képek, gyönyörű, stabil fényképezés.
Fájdalmasan szép, elmélkedésre késztető dráma, amelyre megéri ráfordítani a játékidőt.
Gondolatokra, csendre, megnyugvásra, kis elmélyülésre készteti nézőit.
Én is így tettem.
76 Gorillák a ködben (1988)
A ruandai őserdőben Dian Fossey életét teszi fel az orvvadászok ellen, hogy kutatásaival felhívja a világ figyelmét bolygónk egyik legokosabb és leglenyűgözőbb élőlényei, a... több»
Szereplők: Sigourney Weaver, Bryan Brown, Iain Glen, Julie Harris, Helen Fraser
