Egyik nagy kedvencem, nem is tagadom, Bell mester.
Láttam anno a Fűrész hét epizódjában, az Irány Eldoradó, az Élve eltemetve, a Belzebuth és a The Old Man and the Pond című filmekben, és egyik szerepében sem csalódtam.
Itt Jeff Betancourt rendezővel dolgozott, és nem rajta múlt, hogy nem lett jobb ez a mozija.
Miről is beszélek?
A 2005-ben készült első epizódban bemutatott, a nagyon sötét helyeket kedvelő mumustól való végtelen paranoiát egy családi házból gyorsan egy rehabilitációs intézmény keretei közé helyezték át, ráadásként egy hatalmasat csavartak az egész történeten.
Így esett, hogy csak nyomokban sikerült az első részhez kapcsolódó folytatást készíteni, és a misztikus thriller helyett inkább egy kissé gore-os beütésű slasher lett a végeredmény (ami engem nem zavar).
A történet a Poter-testvérpárról szól, akik még apró gyermekként szemtanúi voltak, ahogy egy félelmetes idegen meggyilkolta a családjukat.
Míg Henry (Matt Cohen) egy mentálhigiénés intézményt sikeresen megjárva végre elkezdené az önálló életét alakítani, addig Laura (Danielle Savre) nevű húga sajnos még mindig képtelen megemészteni a történeteket, és önhibáján kívül ugyanott éli az életét.
Ami nem is lenne baj, hiszen rajta kívül is akadnak még egyéb durva kis fóbiával megáldott páciensek (evési zavaros, agorafóbiás, baktériumfóbiás, érvagdalós stb. stb.), csakhogy a hallucinációiban létező mumus egyesével kezdi elkapdosni őket… vagy ezt csak gondolja?
Nem akarom előre lelőni a poént (spoiler), de míg az első részben nem tudhatjuk pontosan, hogy ki vagy mi az elkövető, mert olyan sunyi és ravasz módon csavarják a szálakat, itt már a nagyjából a film felénél sejthető, hogy nagyon is kézzelfogható az elkövető kiléte.
Hangulatában sajnos nem sikerült hozni az eredeti alkotás misztikus, kissé elvont atmoszféráját és a feszültség-faktora sem olyan óriási, ezért egy újságcikk formájában megpróbálják az előző részben történtekhez kapcsolni.
Persze, mint tudjuk, „show don't tell”, ehhez tartsd magad!
A fixáció nem jött össze.
Feltűnik benne a meglehetősen unszimpatikus Tobin Bell (Jigsaw) doktor karaktere, de előre bocsátom, hogy sajnos nem sok vizet fog zavarni, azonban a páciensek személyre szabott büntetéseit látva nem egyszer jutott eszembe a Jigsaw-franchise innovatív csapdarendszere. És ha már itt tartunk, mindenképpen meg kell említsem, hogy az előző részhez képest jóval bevállalósabbak voltak a film készítői. Sőt, Joseph LoDuca zenéje borzongatott rendesen.
A halálnemek elég változatosra sikerültek, Nelson Cragg jól kezelte a kamerát, főleg a chokerek lettek ütősek, és egy-két helyen még durvább dolgokat is láthatunk.
Gore, hentelés.
Jó, nem olyan fokon, hogy fészkelődni kezdjek, de nem volt rossz.
Összességében tehát egy teljesen más irányvonalat visz tovább, mint elődje, és ezáltal hangulata is inkább egy misztikus slasher-horror szerintem, de ezzel nincs is semmi baj.
Egyszer azonban még így is nézhető maradandó károsodás nélkül.
Igaz, kissé ambivalens érzésekkel, de három csillag, egy belőle viszont tisztelgés Tobin Bell előtt.
Aztán 2023-ban induljon már be ismét a fűrész!
60 Boogeyman 2 (2007)
Egy testvérpár gyermekként végignézte, amint a Boogeyman legyilkolja szüleiket. Ezt követően rettegni kezdenek minden sötét helytől. Egy intézetben igyekeznek meggyógyítani... több»
Szereplők: Tobin Bell, Mae Whitman, Tom Lenk, Danielle Savre, Johnny Simmons
Klassz cikk!