Bizony, bizony, anyának lenni nem könnyű, így előfordulhat, hogy ők is szeretnének kikapcsolódni. És mit csinál egy anyuka, amikor elege van? Hát Mila Kunis bemutatja, és mint mindennek, itt is két oldala van az érmének. Kapunk egyrészt egy jónak mondható vígjátékot, pár poénnal és valóban jól sikerült jelenettel, másrészt pedig kapunk egy klisés történetvezetést (a legrosszabb ilyen szempontból az "ellenféllel" való egymásra találás a végén). Mila Kunist én kedvelem, szerintem szerethető és hihető volt az ezer gonddal küzdő anya szerepében, mellette pedig egyértelműen Kathryn Hahn az, aki a legjobban sziporkázik. Amivel nehezen tudok mit kezdeni az az, hogy épp egy kislánynak kell kimondania az igazságot az anyjáról, vagyis egyfajta szimbolikus "szerepcserét" akartak ezzel kifejezni a filmesek? A másik pedig (ami szerintem egyre több vígjátékban előfordul), hogy folyamatosan idézgetnek filmekből, sorozatokból. Ettől válna viccessé az egész? Mert ha igen, akkor bizony ott gond van. Még egy dolog: a film során folyamatosan lassított jeleneteket kapunk, ami egy idő után szerintem öncélúvá válik. Úgyhogy összességében nincs baj a Rossz anyákkal, hiszen nem több annál, amit ígér (nevezetesen, hogy vígjáték szeretne lenni, s az is tud maradni), csak valahogy egyetlen elemében sem tud kiemelkedő lenni, ezáltal pedig tovább bővíti a 2016-os év nem túl veretes vígjáték felhozatalának széles táborát.
"Mi mind rossz anyák vagyunk."
Bizony, bizony, anyának lenni nem könnyű, így előfordulhat, hogy ők is szeretnének kikapcsolódni. És mit csinál egy anyuka, amikor elege van? Hát Mila Kunis bemutatja, és mint mindennek, itt is két oldala van az érmének. Kapunk egyrészt egy jónak mondható vígjátékot, pár poénnal és valóban jól sikerült jelenettel, másrészt pedig kapunk egy klisés történetvezetést (a legrosszabb ilyen szempontból az "ellenféllel" való egymásra találás a végén). Mila Kunist én kedvelem, szerintem szerethető és hihető volt az ezer gonddal küzdő anya szerepében, mellette pedig egyértelműen Kathryn Hahn az, aki a legjobban sziporkázik. Amivel nehezen tudok mit kezdeni az az, hogy épp egy kislánynak kell kimondania az igazságot az anyjáról, vagyis egyfajta szimbolikus "szerepcserét" akartak ezzel kifejezni a filmesek? A másik pedig (ami szerintem egyre több vígjátékban előfordul), hogy folyamatosan idézgetnek filmekből, sorozatokból. Ettől válna viccessé az egész? Mert ha igen, akkor bizony ott gond van. Még egy dolog: a film során folyamatosan lassított jeleneteket kapunk, ami egy idő után szerintem öncélúvá válik. Úgyhogy összességében nincs baj a Rossz anyákkal, hiszen nem több annál, amit ígér (nevezetesen, hogy vígjáték szeretne lenni, s az is tud maradni), csak valahogy egyetlen elemében sem tud kiemelkedő lenni, ezáltal pedig tovább bővíti a 2016-os év nem túl veretes vígjáték felhozatalának széles táborát.