Szükségtelen torzítás

2023.08.02 16:00 Sipos Csaba Mihály Olvasottság: 567x

5

Vártam pár napot a megnézés után, hogy ne dühből, csalódottságból és méregből írjak pár sort. A szakma elismert (vagy kevésbé elismert) kritikusai egyöntetűen, szinte kivétel nélkül pozitívan nyilatkoztak a filmről, olyan bárgyú megfogalmazások mellett, mint női egzisztencializmus, patriarchális berendezkedés, genderideológia stb. Nem találtam sehol olyat, aki azt mondaná velem együtt, hogy mire volt ez jó. A dollár tíz- vagy százmilliókon túl, semmire.

Ilyen mélységig alantasan szembeállítani a női és férfi szerepek jelentőségét, csakis korlátolt, bugyuta világszemléletre utal. Akkor nem válik szükségtelenné egy bármilyen alkotás, amikor morálisan hozzáad a néző világképéhez valamit is. Legyen szó egy filmről, zenéről, műalkotásról stb. Ahelyett, hogy az adott problémára (női szemszögből az elnyomás, tárgyiasítás stb.) megoldást adjon, vagy a könnyed együttélésre reflektáljon, inkább uszítja a feleket.

Bosszantó? Igen, az. Ha nő lennék, valószínű számomra is az lenne, ugyanis ugyanazt a férfiak kottáját használják a női uralomban is, mint a valóságban. Sokat kell ezen dolgoznunk, főként a világ bizonyos részein, hogy a nők egyenjogúak legyenek. De talán nem ez a megoldás. Elnéztem a rózsaszínbe öltözött, minden korosztályú Barbie-t a mozipénztárak előtt. Nem mindenki feminista harcos, egy részük gondolom, a könnyed szórakoztatás miatt ült be, ehelyett szerintem kínos arculcsapást kaptak. A többinek pedig majd jut egy valamilyen Ken, akiről azt hiszi, hogy férfi, de megfeledkezik arról, hogy együtt férfiatlanítják a mai Keneket, és az életüket úgy élik le, hogy hol vannak az igazi férfiak. Sztereotip szerepek? Igen. Nincs semmi baj ezzel. Pont annyira kell az élethez mindkét nem szerepe, hozzájárulása a fejlődéshez, hogy nem szabad egymás ellen szembe állítva pártoskodni egyik oldal vagy másik mellett. Üde színfoltja volt ennek az egész zagyvaságnak Margot Robbie alakítása.