3,5*

2023.02.10 08:49 JRD Olvasottság: <100x

1

Többször elfutottam a film mellett, de már első alkalommal felkeltette az érdeklődésemet maga a cím. Kis kutakodás után rá is találtam a sztorira, így ennek tudatában döntöttem el, hogy én bizony ezt megnézem. Őszinte leszek. Nem csalódtam a filmben. Pont ennyit vártam tőle. Tetszett, hogy nem selymezett le egy gyilkosságot sem, hanem igyekezett „hitelesen” bemutatni a brutalitását. Valahogy még a meztelenséget is indokoltnak tartottam a filmben, mert úgy éreztem, hogy ez most a történés lényege miatt fontos. El tudtam tekinteni még attól a nyilvánvaló ténytől is, hogy több helyen erősen eltér a valós történettől.

De mi is történt valóbában Martfűn akkoriban? 1957-ben és a 60-as évek elején több gyilkosságot követtek el szexuális indíttatásból. Hogy miért úgy és csak akkor kapták végül el a gyilkost? A kor politikai nyomása nem kímélte a rendőrséget sem, noha állítólag nem volt politikai nyomás. Mégis, a rendőrök igyekeztek mihamarabb megtalálni a tettest, és nem válogattak az eszközökben. Ez vezetett el odáig, hogy egy ártatlan ember került börtönbe, és sokáig nem fogták el az igazi martfűi rémet, Kovács Pétert. Kovács Péter Szolnok megye déli részén szedte akkoriban az áldozatait. Sötétben az utcán egyedül lévő nőkre támadt. A martfűi rém egyébként nem volt szokványosnak mondható sorozatgyilkos. Legtöbb társával ellentétben ő rendezett háttérrel rendelkezett, és közveszélyes munkakerülőként sem tartották számon. De mégis mi hozta elő belőle ezt a gyilkos vágyat?

Miután megnézte a moziban a Visszaélés című argentin filmet, az ott látott erőszakos jelenet annyira felizgatta, hogy vágyakozott az után, hogy ő maga is így viselkedhessen egy nővel. A moziból kijövet szinte azonnal lehetősége is nyílott tettének elkövetésére. Egy magányosan sétáló nőt megtámadott, egy vasdarabbal fejbe vágta, majd a már védekezni képtelen véres testet a filmben látottak alapján megerőszakolta, fojtogatta, aztán lelkiismeretfurdalás nélkül az árokba dobta. Másnap, a holtest megtalálását követően hamar a látótérbe került egy Kirják János nevezetű fiatalember, akit a rendőrség kihallgatott. A fiatal férfi (valószínűleg ijedtében) ellentmondásos vallomást tett, melynek következtében szinte azonnal ki is kiáltották a tettesnek. Felesége is ellene vallott. A rendőrség nem válogatott az eszközökben, hogy Kirjákot vallomásra bírják, és szinte sugalmazó kérdéseket feltéve végül rávették a fiatal férfit, hogy beismerje a gyilkosságot. A gyilkosság rekonstruálását nagy figyelem kísérte, számtalan bámészkodó volt kíváncsi a rémre, köztük Kovács Péter is, az igazi tettes. Fontos megjegyezni, hogy a szembesítés úgymond koronatanúja – egy mozdonyvezető – a szembesítéskor egyáltalán nem ismerte fel Kirjákot, mint elkövetőt. A bíróságot pedig az sem érdekelte, hogy többen találkoztak az gyilkosság idejében az akkor 33 éves férfival, sőt többük még beszélgetett is vele. Az egyértelműen koncepciós perben az igazságügyi orvosszakértő véleményére támaszkodva egy baltát kerestek, mint gyilkos fegyvert. Addig kutattak, míg találtak is egyet Kirjáknál. A bírósági tárgyalás eredménye a halálos ítélet kimondása volt, melyet később életfogytig tartó börtönbüntetésre változtattak, amelyet a szegedi Csillagbörtönbe kellett letöltenie. Kirják egyébként élete végégig hangoztatta, hogy a rendőrség nyomására tett beismerő vallomást, és hogy ő ártatlan. (Nem említve azt a lelki és testi tortúrát, amin az ártatlan ember keresztülment a börtönbe!)

A következő időszak rémmentesen telt Martfűn és környékén. Kovács megnősült, házat épített, de a családalapítás, a szokványos házasélet egy idő után már unalmasnak tetszett, és újabb nőket támadott meg. Ketten szerencsésen megúszták a váratlan támadást, de érdemi személyleírást egyikük sem tudott adni. 1964. májusában egy női holtestre bukkantak a Tiszába,n de nem kötötték gyilkossághoz, ahogyan a később megtalált, már erősen oszlásnak indult fiatal lány halálát sem. Mégis felötötlött bennük, hogy talán egy sorozatgyilkoshoz köthetően ezek a „balesetek” és „öngyilkosságok”. 1965 áprilisára már sokkal alaposabb kutatómunka állt a nyomozás hátterében, és ekkor már Kovács Péter is megjelent a gyanúsítottak listájában. Igaz, a rendőrség később a rendezett családi háttere miatt ki is zárta. A lebukás végül 1967-ben következett be. Történt, hogy egy brutálisan megcsonkított nő holtestére bukkantak, körme alatt némi üvegdarabkával. A vérszagot fogott kopók új lendülettel folytatták a nyomozást, mely végül feltárta, hogy Kovács Péter és a nő együtt szórakoztak, melyet sógora is bevallott. Továbbá elmondta azt is, hogy aznap este úgy hagyta magára Kovácsot és a nőt, hogy majd Kovács hazafuvarozza. Nyár végére Kovács Péter bevallotta a bűncselekményt, plusz fény derült más gyilkosságokra is, ám volt, amit nem tudtak rá bizonyítani. Végül halálra ítélték és a később beadott kegyelmi kérvényét is elutasították, 1968. december 1-én pedig kivégezték.

Kirják közel 11 év után szabadult a börtönből, de az évek alatt emberi ronccsá vált. Hogy kapott-e kártérítést az államtól, nos, ez kérdéses. Nincsenek pontos és dokumentált iratok erről, csak pletykák, állítások. Szabadulása után két évvel csendben, magányosan hunyt el agyvérzésben. Feleségét a falu kiközösítette, amiért hamisan vádolta meg férjét. Senki nem szólt hozzá, a boltban nem szolgálták ki, a buszra nem engedték felszállni, a templomba nem engedték be, elállva az útját, míg végül elköltözött.

Mégis azt mondom, hogy érdemes megnézni ezt a filmet. Érdekes, megdöbbentő, és mindenekelőtt tanulságos. De ne hallgass rám! Nézd meg, és majd eldöntöd magad! Szóval filmre fel, és jó szórakozást!