Egy könnyebb filmet kerestem a Netflix kínálatából. Az előzetes nem volt meggyőző, de Jean Reno az utóbbi időben ritkán látható a képernyőn, így az ő neve felkeltette az érdeklődésem. Nem gondoltam volna, hogy a 3 (majd 4) főszereplő közül az ő által játszott személy karaktere lesz a legérdektelenebb…
Vígjátéknak nem igazán nevezhetném ezt a filmet. Egy megszokott road movie, aminek az egész motorja a dráma. Az alapsztori annyi, hogy haldokló barátjukhoz megy két régi cimbora (a haldokló fél lányával). Természetesen a kaland kedvéért egy régi autóval. A film másfél órája ezt a szenvedős utat tárja elénk, hogy jutnak hőseink A-ból B-be.
Valljuk be: ahhoz, hogy ez az átlagos történet ütni tudjon, kell egy kis plusz… na erre hiába várunk. Ahogy a szereplők szenvednek a sivatagban, úgy szenvedünk mi is egyre jobban a sztori előrehaladtával. Az túlzás, hogy a film drámaisága nem tud hatni az emberre, de tucat ilyen filmet láthattunk már, ami jobban előhozza a belőlünk az érzelmi faktort.
Egy rém gyenge szerelmi szál, egy indokolatlan (sivatagi) betegség, értelmetlen halál és még sok apróbb, fölösleges dolog kíséri végig ezt a másfél órát, amelyek igazából karakterfejlődéshez, vagy akár a szereplők múltjához sem hoznak közelebb.
Szétszórt, unalmas, és hagy némi hiányérzetet a nézőben a végén. Egyetlen dolog tudott lenyűgözni: a film képi világa, illetve a környezet. A zenék és a különböző távoli képekkel elénk tárt sivatag HDR minőségben szemkápráztató.
Őszintén megmondom, semmilyen kategóriában nem tudnám jó szívvel ajánlani. Drámának gyenge, road movieként teljesen átlagos, vígjátékként pedig semmiképpen nem értékelhető.
63 Négy keréken (2019)
Tocho, Jean Pierre és Ely Spanyolországból Malira utaznak, hogy találkozzanak Ely haldokló édesapjával.
Szereplők: Jean Reno, Boré Buika, Hovik Keuchkerian, Susana Abaitua, Juan Dos Santos
