Egy jó 15-20 évvel ezelőtt egy tengerparti nyaraláson kezembe akadt egy regény. Mivel az olvasás mindig is a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott, nekikezdtem Nora Roberts egyik regényének, a Bukott angyal címűnek. A ma már 71 éves írónő kifejezetten termékeny, de ez volt az első regénye, amit egyáltalán a kezembe vettem.
Őszintén bevallom, a nyaralás szuper volt, és a könyv is nagyon tetszett. Majd egy jó tíz éve már nem is tudom, hogy hol, de véletlenül ráleltem erre az adaptációra. Reméltem, hogy ez az, amit olvastam, mert kíváncsivá tett, hogy egy ilyen romantikus thrillert hogyan is visznek át filmre a készítők. Őszinte leszek, és ezt műfajától függetlenül mondom, szerintem kifejezetten jól. Mert ha jól megnézzük, itt egy tévéfilmről beszélünk. Nem egy óriási, trutyivúdi bim-bam, csimm-bumm, "világmegmentő" és "óriásiszuperképességűszuperhősös", mai modern moziról.
Van mondanivaló, és értéket képvisel a film, csak néha a sorok közé kell látni. Mi az, amit még el bírunk viselni, és melyik az a pont, amikor már indulni kell, és mindent elölről kezdeni, hiszen addigi életünk megrekedt, és ezáltal befejeződött. Persze jóval nehezebb, mint begubózni és elkezdeni inni vagy drogozni, de mindenféleképpen becsülendő, akiben van kraft ezt tenni.
Ralph Hemecker, a rendező semmi extrát nem csinált, csak a lehetőségekhez képest jól megrendezte a filmet. Szép a képi világ, tökéletes a keretes rendszer, a logikai sorrend, és a flashbackek is szépen ülnek a filmben. Janet Brownell is kifejezetten jól átírta a regényt filmre, élvezhetővé tette ezáltal. Dramaturgiailag szépen kivitelezett mozi, klasszikus, de odafigyelős párbeszédek, és a karakterek jellemfejlődése sem maradhat ki ezáltal.
Meghagyták a romantikus, a krimire hajazó és a thrillerre hasonlító voltát is, ezeket kellemesen, fogyaszthatóan összegyúrva. Kis pénzből jó munka, amit ma már nem kifejezetten értékelnek (sajnos). És ezt mondanám műfajtól függetlenül. Ma a vakító fogsorú, felpumpált izmokkal imponáló vagy dús dekoltázsú, de annál butább hősnők a nyerők. Egyszóval Joel Ransom egy nézhető, tisztességes filmet varázsolt nekünk a kapott anyagból. Na nézzük, mi is a sztori!
Hősnőnk, Reese Gilmore (Heather Locklear) Bostonból indult el már egy éve. Azóta úton van, és pechjére éppen egy hegyi úton, az isten háta mögött az öregecske kocsija megadja magát. Éppen elgurul egy javítóműhelyig, de a javítás rettenetesen drága, és Reese-nek csak egy pár dollár csörög a zsebében. Otthagyja a kocsit, és gyalog elindul a kisváros felé, ahol nagyon nagy szerencséjére egy kis étkezdében éppen szakácsot keresnek. Mivel Reese szakács, és nem is akármilyen, hamar dönt. Elvállalja a munkát, hogy a kocsi javíttatására minél hamarabb meglegyen a pénz, és gyorsan tovább tudjon állni ebből az álmos, de annál gyönyörűbb kisvárosból.
Persze milyen egy igazi kisváros? Beltenyészet, a közösség összetartása, intrikák, és mindenki tudni akar mindent. Ide csöppen bele hősünk, és nem sokkal a megérkezése után a rettegő és traumatizált Reese találkozik egy férfivel, Brodyval (Johnathon Schaech), aki szintén a nagyvárosi nyüzsgés után itt talált lelki békét és nyugalmat. Itt próbál új utat találni és összeszedni magát lelkileg és mentálisan egyaránt. Egyből megakad egymáson a szemük, és már az első perctől szimpatikusak egymásnak. Innentől lehetne egy laza romantikus kis film, de nem lesz az.
Reese-t kinézte magának a város rosszfiúja, és állandóan egy randit akar kicsikarni tőle. De ha még ez nem lenne elég, egyik nap, mikor már nem a szállón, hanem az étterem oldalában lévő kis lakásban lakik, gondolja, sétál egyet a környező vidéken, ami tényleg csodálatos. Reese és Brody már kezdenek barátkozni egymással, a közösség imádja a főztjét, lassan úgy érzi, jó helyen van, erre beüt a ménkű.
Séta közben, ahogy távcsövével kémleli a tájat, a patak partján – igaz, félig takarva – látja, hogy egy sárga baseballsapkás férfi megöl egy fekete bőrruhás nőt, erre hősünk bepánikol és összeesik a bostoni események hatására (is), de mire felkel, mind a férfinak, mind a nőnek hűlt helye. Bepánikol és futásnak ered, majd egy lejtős részen elesik, és egy segítő kéz nyúl felé, mire ijedten felnéz, erre látja, hogy az a bizonyos kéz Brodyé, amit elfogad, és ott rögtön elmondja a férfinak, mit látott a patak partján...
Ezek után pedig felpörögnek az események, amit már meghagynék azoknak, akik kíváncsiak lettek a filmre, és hajlandók megnézni. Én, aki abszolút nem ehhez a stílushoz és filmtípushoz szoktam, nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki értékeli a filmbéli mondanivalót és a tartalommal teli alkotásokat. Ja, és itt a mellékszereplők is kifejezetten jól játszanak, amit örömmel tapasztaltam meg. Egyszóval egy finom gyümölcstea, egy kis rágcsa, és kucorodjunk be, nézzünk meg egy kellemes, abszolút kikapcsoló és ellazító, aranyos kis mozit! Ennyi és nem több, igaz, nem is nagyon kellene, hogy többről szóljon. Csak az élményről.
68 Bukott angyal (2007)
dráma | romantikus | thriller
Egy étteremben történt lövöldözés egyetlen túlélőjeként nem csoda, hogy Reece Gilmore úgy dönt, hogy elhagyja a nagyvárost, Bostont egy nyugodtabb élet reményében. Reece... több»
Szereplők: Heather Locklear, Johnathon Schaech, Gary Hudson, Derek Hamilton, Lisa Marie Caruk
