:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
Ritka beteg és ritka rossz film. Az első félidő tömény kínszenvedés a néző számára is, nem történik semmi, csak értelmetlen és fölösleges jelenetek sorjáznak egymás után értelmetlen és fölösleges dialógusokkal, amelyek csak időhúzásra jók. Mert egyébként a tényleges cselekmény annyira kevéske, mint a szélben tovaröppenő lepkefing, egy kb. 10 perces filmben is el lehetett volna mondani a lényeget.
A történet csupán annyi, hogy egy fickó bekattan a tengeren, amikor meg akarja enni a halott gyerekét, hogy elűzze az éhségét, és véletlenül agyonszúrja a tiltakozó feleségét, ezért lesz emberevő. (Amúgy valóban nagyon logikusnak tűnik, hogy egy tengeren hánykolódó gumicsónakban lényegében véve semmi más nincs, csak egy disznóölő kés, ami még csak ki sem szúrta a csónakot. Na mindegy, nem ez a legabszurdabb dolog az egész filmben.) Aztán persze megeszi egy sziget teljes lakosságát (ahhoz képest azért nem pendült ki nagyon), na meg az odatévedő turistákat is elkezdi lekaszabolni. Bár csak a film közepétől láthatjuk ezt a rendkívül jóképű tettest, valami olyan béna jelenetben sikerül őt első alkalommal bemutatni, ami röhejessé teszi az egészet, ahelyett, hogy félelmetes vagy sokkoló lenne. Ahhoz viszont, hogy a néző idáig eljuthasson, végig kell verekednie magát a halál unalmas első háromnegyed órán, és itt a film jó eséllyel elvesztheti a célközönség egy részét. Azért van a filmben egy pici cinkos kitekintés a gótikus horrorokra is – bár az alkotógárdából nem nézném ki, hogy ez tudatos –, amikor az egyik nő gyertyával a kezében felfedezőútra indul a házban. A sztori többi része azonban kb. egy valóságshow IQ-szintjét üti meg (szex nélkül); teljesen öncélú jelenetekben lehetünk szemtanúi pl. a konfliktusoknak, amikor mondjuk az egyik nő bezárja a másikat a temetőkertbe az éjszaka kellős közepén.
A produkció második fele már valamivel "jobb" – persze mindez relatív –, mert itt végre elkezdődnek a gyilkolások, ám ezeket is elkeserítően színvonaltalanul sikerült celluloidra vinni. A film valószínűleg a korszakban (egyik) fénykorukat élő slasherek sikerét akarta meglovagolni minimalista eszközökkel operálva. Hát nem igazán jött össze neki, annak ellenére sem, hogy sokan kultfilmként aposztrofálják ezt az izét. Önmagában véve nem túl érdekes, hogyan fogyatkozik a turisták egyébként sem kimondottan népes csapata, ezt a siralmas teljesítményt legfeljebb a gyilkolászásokkal lehetett volna kicsit feldobni, de ez is elmaradt. A brutalitás kimerült néhány torokelharapós, kaszabolós jelenetben, amelyekről lerí a bénaság és az amatőrséget alulról súroló színvonal. A hírhedt magzatevős és saját bél megcsócsálós jelenetek is röhejesen ügyefogyottra sikeredtek, de ezek miatt legalább nem nulla pontot tudok adni erre a filmre. A zene valami furcsa kavalkád, a főcím alatt hallható kellemes görögös dallamok pl. bizarr ellentétben állnak a mocskos és perverz tartalommal, a feszültnek szánt jelenetek alatt felbukkanó szintizene viszont olyan, mintha Tetris idegesítő tilinkolását kellene hallgatnom egy végtelenített magnószalagon. A színészi "teljesítményt" jobb nem is minősíteni, szerintem nehéz lenne eldönteni, hogy a szereplők közül ki nyerje el a Ripacsok ripacsa-díjat.
Ez az alkotás egyszerűen csapnivaló és botrányos, nem is annyira a beteges jelenetek miatt, sokkal inkább a nézhetetlenség határát súroló dögunalom és igénytelenség következtében. Ráadásul a zárójelenet az alkotók szándékaitól valószínűleg eltérően magáról a filmről is kimondja a verdiktet. Az én szememben ugyanis azzal, hogy a főszereplő elkezdi megenni a saját beleit, szimbolikusan azt közli a nézőkkel, hogy "ti is ugyanilyen szart fogyasztottatok az elmúlt másfél órában". Egészségünkre!
69 Antropophagus (1980)
Egy csapat turista szívességből elvisz egy lányt egy közeli szigetre, mert lekéste a hajóját. A sziget látszólag lakatlan, azonban a csoport kis kitérője hamarosan rémálommá... több»
Szereplők: George Eastman, Tisa Farrow, Saverio Vallone, Serena Grandi, Margaret Mazzantini
