2023.09.07 19:53 Juki-onna Olvasottság: 689x
1

Egy film, amibe sokak bicskája bele fog törni

Peter Greenaway saját forgatókönyve alapján és saját rendezésében készítette el ezt a remekművet, melyen, ha sikerül végignézni, utána még sokáig gondolkodni fogunk rajta. (Gyermekkoromban már láttam ezt a filmet, igaz, nem sokra emlékeztem belőle, gyerekként inkább a rajzoló rajzaira koncentráltam. Imádok rajzolni és a mai napig festek képeket.) Ahogy leültem a „kedvenc fotelembe”, és elkezdtem nézni a filmet, szépen apránként kezdett előttem kirajzolódni a történet. A film vége viszont most is ledöbbentett, mint egykoron.

Gyomorforgató, még most az a véleményem. (Persze ne egy horrorisztikus jelenetre gondoljunk. Ez annál jóval több!) Egy 1694-ben, Angliában játszódó rizsporos parókás, kosztümös film, egy az arisztokrácia közé vágyó, feltörekvő rajzolóról, Anthony Higginsről (Mr. Neville), aki nem is sejti, hogy nagy árat kell fizetnie a megkötött szerződésekért.

Egy film, amibe sokak bicskája bele fog törni

Nagyon nehezen emészthető a film, bár eleinte azt hihetnék, hogy egy „könnyed, laza, tele bujasággal” történetet kapunk. A rendezés páratlan, mint a színészek játéka is, főleg az arrogáns Rajzolóé. A rideg, érzelemmentes (a férfiak, durva egymás gyalázása) párbeszédek egy idő után idegesítőek lehetnek, pedig ez adja a film sava-borsát. Minden egyes szóra figyelni kell, mert a sok piperkőc dialógusainak sokkal mélyebb a mondanivalója, mint azt elsőre hinnénk. A gyertyafényes vacsoráknál érdekes a kameramozgás. Nem áll meg. Szépen lassan, de ide-oda mozog a négy egymás mellett ülő főszereplő férfit véve. Még akkor is mozog a kamera, ha az egyik szereplő beszél, és még be sem fejezte a mondandóját, megy tovább a kamera. Ezzel az állandó mozgással számomra valamiféle feszültséget teremtett a négy szereplő között. A filmben helyet kap a bujaság, a szadizmus és egy fondorlatosan kitervelt és elkövetett gyilkosság. Ez az a film, ahol nem tudhatjuk meg, ki az elkövető, és rengeteg kérdés merül fel bennünk a mű megnézése után, de ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását Peter Greenaway ránk bízta. A film zenéje nekem nagyon tetszett, köszönhetjük Michael Nyman zeneszerzőnek. A választott helyszín ehhez a nehéz filmhez maga egy csoda, olyan, mint egy gyönyörű festmény, amivel az ember nem tud betelni.

dráma | misztikus | szatíra | történelmi | vígjáték

A pizsamagyárban fellázadnak a dolgozók, és magasabb órabért követelnek. Vezetőjük, a csinos Babe Williams vad szócsatába kezd a műhelyfőnökkel, Sorokinnal.

1