Az irodaház csapdájában

2023.10.22 19:59 Kóborló Olvasottság: <100x

1

Sok nagyon jó filmhez volt szerencsém még a videotékák letűnt korszakából, és időről-időre, kimondottan szeretek eme alkotásokból mazsolázni. Itt a Mafab oldalán, a megnézendő filmjeim listájának a nagy százalékát, eme alkotások teszik is ki, így ha egy jóféle nosztalgiázásra vágyom filmek terén, csak felcsapom eme listán szereplő produkciók egyikét, és más indulhat is az esti kikapcsolódás. Na persze a nem kevés eltel idő, sok esetben megszépíti az emlékeimben eme filmeket, és olykor be kell hogy lássam, hogy az idő vasfoga, van amikor csúnyán kikezdte már eme produkciókat, de jelen alkotásuk esetében, ez szerencsére egyáltalán nincs így. Na de lássuk, hogy mit is kapunk a másfél órás játékideje alatt ettől a filmtől.

Kevés olyan filmet tudnék felsorolni a gyerekkoromban látott alkotások közül, ami annyira félelmetesnek maradt meg az emlékeimben, mint az 1989-es Csapdában című produkció. Talán emiatt is volt már jó ideje rajta a megnézendő filmjeim listáján, ugyanis kimondottan érdekelt, hogy vajon felnőtt fejjel miként is fogom majd értékelni jelen filmünket. Nos a film felkutatása kissé sem volt egy egyszerű eset, merthogy ezen a címen, szűk két éven belül, két film is napvilágot látott kis hazánkban. Az egyik, az 1990-ben bemutatott Catchfire (itthon két címen is ismert volt, az egyik címe, A szemtanú nyomában, a másik ismert címe pedig az volt, hogy a Csapdában), míg a másik film, a Trapped címen készített, 1989-es Csapdában volt, és talán emiatt is, keverik sokan a két alkotást. Pedig a két film igencsak különböző utat járt be, ugyanis míg a Catchfire című produkció teli van nagy nevekkel és egyértelműen mozis bemutatásra szánták, addig a Trapped című produkció egy tévéfilm volt. Tulajdonképpen már ez is felértékeli kissé a szememben jelen filmünket. Na de ezek után lássuk maga a film történetét.

Nos finoman szólva sem nevezném a Csapdában című film történetét, egy túlontúl bonyolult darabnak, merthogy egyáltalán nincs túlírva. Sőt akár írhatnám azt is róla, hogy kimondottan minimalista a története, de talán az egyszerűségében rejlik igazán az ereje. Ugyanis bőven az elképzelhető tartományokon belül mozog a cselekménye. A film nosztalgiafaktorához az is kimondottan sokat ad, hogy egy efféle történetet a mai filmgyártásban, már egyáltalán nem lenne működőképes (főleg a mobiltelefonok elterjedése után, akik látták a filmet, tudják hogy mire gondolok itt), de abban az időben és abban a slamasztikában amit bemutat jelen alkotásunk, igencsak erőteljesen tudott hatni. Ráadásul mindehhez egy olyan erős és kimondottan félelmetes atmoszférát tudtak a készítők párosítani, ami szintén kiemelni jelen filmünket a hasonszőrű alkotások közül.

A film rendezőjének a nevével (Fred Walton), ez eddig csupán egyszer találkoztam, méghozzá az 1979-es Ismeretlen hívás című korábbi filmje esetében, ami szintén egy erős film volt, de ezek után talán már ki merem jelenteni, hogy Mr. Walton, igencsak ért a feszültség megteremtéséhez. Na de semmit nem érne a jól megkomponált feszültségmegteremtés egy film esetében, ha nem kapnánk olyan szereplőket, akikért mindvégig izgulhatunk. E téren is kitesz magáért jelen filmünk, ugyanis a filmbéli Mary Ann szerepében látható Kathleen Quinlan színésznő, nem csak hogy végig hites tudott maradni a szerepében, de pillanatra sem játszotta túl a karakterét. Mindenképp érdemes még megemlíteni a filmbéli névtelen és szótlan gyilkos karakterét is (akit Ben Loggins alakított), ugyanis már a megjelenésével képes volt feszültséget teremteni. Tehát egyértelműen ki merem jelenteni, hogy szereplők terén, még most is bőven megállja a helyét a mai filmes felhozatalban. Ami még szintén egy nagy pozitívuma volt számomra a filmnek, az a zenei betétek használata volt, amit Stephen Cohn-nak köszönhetünk. Ha mindenképp valami negatívumot keresnék a filmben, akkor jómagam talán csak a történet lezárását említeném meg, ugyanis az kissé erőtlennek sikeredett, a teljes filmhez képest.

Műfajilag nehezen tudnám megmondani hogy a Csapdában inkább a thrillerhez van e közelebb, vagy a horrorhoz. Merthogy bár igaz, hogy nem kapunk véres jeleneteket sokaságát, sőt akár mondhatjuk azt is róla, hogy kevésbé domináns a vér megjelenítése, de az a feszültség, ami ebben a produkcióban fellelhető, számomra bőven a thriller műfaj főlé helyezi.

Összegezve régen is kimondottan kedveltem ezt a filmet, és nagy örömmel konstatáltam, hogy még most sem ítélném egy rosszabb produkciónak mint gyerekkoromban. Erős négy csillag, és ott a helye a kedvenceim listáján.