Hát én nem egészen értem, hogy mi volt itt a terv. Aaron Sorkin írt pár sikeres forgatókönyvet, de rendezőként nálam nem aratott sikert. A színjátszás színházasan hangoskodó, a történetmesélés és a vágás zavaros, és a nézőnek küzdenie kell a figyelme fenntartásáért.
A remek Nicole Kidman és Javier Bardem tehetsége nem tud kibontakozni, a történet érdektelen. Legalább J. K. Simmons játéka természetes, nem tudta a rendező sterilizálni úgy, mint Bardemet és Kidmant. Kissé off, de Kidman különben fizikailag remek formában van (kb. 54 éves volt a forgatáskor), a plasztikai sebészének viszont sajnálatos módon túl nagy szabadságot engedélyezett, így kicsit nehéz felismerni. Hát, sajnálatos. Jobban szeretném látni a megszokott arcokat, akiken meglátszik az idő, mint valami simára kifeszített lufiarcú egyenembereket. Mindegy, az ő teste, az ő dolga.
A film egy mai szemmel rendkívül béna 1950-es tévés sitcom főszereplőinek magánéletével foglalkozik. Akik akkor nézték, nagyrészt már meghaltak, az a pár 85-105 éves túlélő pedig. aki annak idején nézte, már rég nem mozizik, hanem a rendelőintézetben várja, hogy szólítsa a doktor. Mindenki másnak meg kb. semmit nem mond az egész semmit.
Hát én nem egészen értem, hogy mi volt itt a terv. Aaron Sorkin írt pár sikeres forgatókönyvet, de rendezőként nálam nem aratott sikert. A színjátszás színházasan hangoskodó, a történetmesélés és a vágás zavaros, és a nézőnek küzdenie kell a figyelme fenntartásáért. A remek Nicole Kidman és Javier Bardem tehetsége nem tud kibontakozni, a történet érdektelen. Legalább J. K. Simmons játéka természetes, nem tudta a rendező sterilizálni úgy, mint Bardemet és Kidmant. Kissé off, de Kidman különben fizikailag remek formában van (kb. 54 éves volt a forgatáskor), a plasztikai sebészének viszont sajnálatos módon túl nagy szabadságot engedélyezett, így kicsit nehéz felismerni. Hát, sajnálatos. Jobban szeretném látni a megszokott arcokat, akiken meglátszik az idő, mint valami simára kifeszített lufiarcú egyenembereket. Mindegy, az ő teste, az ő dolga. A film egy mai szemmel rendkívül béna 1950-es tévés sitcom főszereplőinek magánéletével foglalkozik. Akik akkor nézték, nagyrészt már meghaltak, az a pár 85-105 éves túlélő pedig. aki annak idején nézte, már rég nem mozizik, hanem a rendelőintézetben várja, hogy szólítsa a doktor. Mindenki másnak meg kb. semmit nem mond az egész semmit.