A Dűne-univerzum sosem volt a kedvencem, az első részt mégis jónak tartottam, ami nagyrészt a látványvilágnak és az esendő Paul Atreides karakterének volt köszönhető. A második részben már nem tudtam azonosulni az „epikus hőssé” váló Paul Atreidesszel. Az igazság nevében halomra gyilkol mindenkit, aki az útjába áll. Az Atreidesek a jók, mindenki más gonosz, aki ellenük fordul, nincs átmenet. A főhős ugyanolyan zsarnokká válik, mint azok, akik ellen küzd. A látványvilág most is kiemelkedő, de nem feledteti az egysíkú, túlzottan teátrális történet sekélyességét.
A Dűne-univerzum sosem volt a kedvencem, az első részt mégis jónak tartottam, ami nagyrészt a látványvilágnak és az esendő Paul Atreides karakterének volt köszönhető. A második részben már nem tudtam azonosulni az „epikus hőssé” váló Paul Atreidesszel. Az igazság nevében halomra gyilkol mindenkit, aki az útjába áll. Az Atreidesek a jók, mindenki más gonosz, aki ellenük fordul, nincs átmenet. A főhős ugyanolyan zsarnokká válik, mint azok, akik ellen küzd. A látványvilág most is kiemelkedő, de nem feledteti az egysíkú, túlzottan teátrális történet sekélyességét.