Nem elég mély, még ásni kellett volna egy kicsit

2022.10.22 22:24 filmtro.hu Olvasottság: <100x

0

Ismerős, és szinte már sablonos az alapszituáció, amikor egy közeli hozzátartozó temetésén összesereglik a család, és a gyász felszínre hozza a rég eltemetett feszültségeket és traumákat. Az a csavar, hogy az apa utolsó kívánsága szerint a gyerekeinek kell saját kezűleg kiásniuk a sírt, és eltemetniük az apjukat, már kinyit egy ajtót ahhoz, hogy a tömegből kiemelkedő, egyedi alkotás szülessen. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a két főszerepet milyen nagyágyúkra osztották (Ethan Hawke és Ewan McGregor), akkor máris egy igazán izgalmas lehetőséggel állunk szemben.

Nagy kár, hogy hiába a különös dramedy-alaphelyzet, hiába a rendkívüli szereposztás, ha a forgatókönyv egyszerűen középszerű. A vicces helyzetek átlagosan viccesek, a drámai szálakat éppenhogy csak elindítják, de a kibontásukba már bele sem mennek, és valahogy az egész nem megy sehonnan sehová. McGregor és Hawke egészen kiváló alakítása sem menti meg a Raymond és Ray-t attól a felszínességtől, ami miatt nyom nélkül múlik el bennünk ez a bő másfél óra. Kitűnő helyzeteket dobnak fel, ragyogóak a mellékszereplők, elképesztően stílusos és színvonalas a háttérben szinte folyamatosan hallható jazz-aláfestés, gyönyörűek a képek, jók a vágások, bele lehet feledkezni a karakterekbe, de az egész kong az ürességtől.

Nincs egyetlen olyan jelenet sem, amin felhőtlenül tudnánk nevetni, vagy ami mélyen meghatna, vagy legalább egy kicsit elgondolkodtatna. Van egy nagyon jól megalapozott atmoszféra, amiben semmivel nem kezdenek semmit. Nagy kár érte, mert rengeteg potenciál volt az egészben, a színészek tízszer ennyit is tudtak volna produkálni, ha lett volna egy jó forgatókönyv, és az egész mélyebbre ásott volna, mint amilyen mélyre szegény elhunytat temették.

A három csillag a színészek, a zene és az atmoszféra miatt megy. Ha ezek sem lettek volna a helyükön, akkor teljesen felejthető lett volna.