Egy II. világháborús sztori kőkemény, vérgőzös akcióba mártva, egy kis western beütéssel megbolondítva: ez a receptje Jalmari Helander rendező szikár, letisztult filmjének, ami minimalista eszközökkel teremt acélos atmoszférát és tölti meg roppant feszültséggel az A-ból B-be tartó, mindössze kilencvenegy percre rúgó játékidőt.
Halender egyik fő ihletforrásként a Rambót jelölte meg, és a Sisu: Bosszú az aranyért valóban a régivágású akciófilmek csapásvonalát követi. Főhőse a magányos farkas, Aatami Korpi, a téli háború veteránja, akit a harcokban átélt szörnyűségek és családja elvesztése hallgataggá és könyörtelenné tett. Egyfajta legandát épített ki maga köré azzal, hogy a háború idején mesterlövészként egymaga több mint háromszáz szovjet katonát vadászott le. Ellenségeitől a „Halhatatlan” titulust kapta. 1944 végére azonban Korpi magányosan járja a vadságában és kietlenségében is megkapó Lappföldet arany után kutatva. Kemény munkája hamar kifizetődik, amikor egy rendkívüli nagyságú rögre bukkan. Azonban hamarosan összetalálkozik egy éppen visszavonuló SS-osztaggal, akik természetesen nem vetik meg az aranyzsákmányt. Ezzel pedig kezdetét veszi egy példátlanul véres bosszúhadjárat, mely láttán Quentin Tarantino is elégedetten csettinte.
Korpi egyszemélyes halálosztagként henteli a nácikat, kegyetlenebbnél kegyetlenebb módszerekkel, miközben lehetetlennél lehetetlenebb helyzeteket él túl sértetlenül. Van itt koponyán átütött tőr, cafatokra robbantás és egy Korpi védjegyének számító csákány is előkerül. Az akciószekvenciák intenzívek, kreatívak, látványosak és szórakoztatóak, még ha vajmi kevés közük is van a fizikához vagy az aerodinamikához. Ez leginkább Korpi meneküléseiben nyilvánul meg, aki többek között túléli, hogy a lova aknára lép, hogy rakétavetővel lőnek rá egy sík terepen, hogy felgyújtja magát, hogy egy egész éjszakára felakasztják vagy hogy egy szál csákánnyal kapaszkodik egy felszálló repülőgépbe.
Persze az ilyen volumenű túlzások nem idegenek a műfajtól, ugyanakkor Jalmari Helander nem titkoltan egy már-már mitológiai hős ábrázolására törekedett. A film címe és a kezdő képsorokban ennek magyarázata is erre utal, valamint az a tény, hogy Korpi figurájában a valóban élt és a téli háborúban valóban rendkívüli teljesítményt produkáló finn mesterlövész, Simo Häyhä alakja köszön vissza.
A Sisu: Bosszú az aranyért kifejezés jelentése „reménytelen helyzetben is töretlen kitartás”, a film pedig ezt ünnepli Simo Häyhä alakjának megidézésével. Jól szemlélteti a Sisu: Bosszú az aranyért-jelenség hatását a gyakorlatban, hogy a nácik által elrabolt, reménytelen helyzetben lévő finn nők hogyan törnek ki a fogságból Korpi hatására.
Persze a Sisu: Bosszú az aranyértt egyáltalán nem a mély mondanivalója vagy a sokrétű karakterábrázolása miatt fogjuk szeretni, hanem mert egy régimódian kemény, brutálisan véres és faék egyszerűségű akciówestern, ami nem akar több lenni annál, ami, de amit megígér, azt maradéktalanul teljesíti: kilencvenegy percnyi agykikapcsolás és szórakoztató zúzás.
75 Sisu: Bosszú az aranyért (2023)
A sisu finn szó. Azt jelenti, hogy nem az a lényeg, ki milyen erős, hanem az, hogy nem szabad feladni. Aki nagyon akar valamit, az nem hal meg. Nem azért mert halhatatlan, hanem mert nem... több»
Szereplők: Aksel Hennie, Mimosa Willamo, Tatu Sinisalo, Jack Doolan, Aamu Milonoff
