Nahnatchka Khan rendezőnő mindeddig a filmjéig, leginkább könnyedebb alkotásokkal szórakoztatta a nézőket, majd úgy érezte, hogy megméretteti magát a horror műfaján belül is (mondjuk úgy, hogy a könnyedebb horrorfilmes felhozatalban, ráadásul csipetnyi humorral is megfűszerezte mindezt). Tulajdonképpen csak az előzetese alapján gondoltam azt, hogy adok jelen filmünknek egy esélyt, és be kell hogy valljam, hogy egyáltalán nem bántam meg eme választásomat, merthogy kimondottan jól sikerült a rendezőnőnek eltalálnia ahhoz az arányokat a filmjéhez, hogy kellőképpen szórakoztatóvá tudjon válni, a Gyilkos a múltból. Na de nézzük hát, hogy mit is kapunk jelen filmünk esetében.
Maga a film története Halloween estéjén kezdődik (ami nálam mindig egy értékelhető kis apróság), de mindezt igencsak gyorsan a hátuk mögött hagyják a készítők, és egy kissé butácska időutazós történettel folytatják. Ennél a pontnál érdemes is egy kicsit megállnunk, ugyanis a Gyilkos a múltból igencsak sok hasonlóságot mutat egy korábbi horrorfilmmel, méghozzá a 2015-ben elkészített, Szöktetés a pokolból című alkotással. Akár mondhatnánk azt is, hogy egyfajta társfilmje annak. Ez kezdetben nem is igazán tetszett nekem, ugyanis kissé azt éreztem, mintha a film készítői, saját ötletek híján, sokat merítettek volna a már fentebb említett horrorfilmből, de szerencsére mindezen ellenérzéseimet, idővel maguk mögött tudták hagyni, ami viszont kimondottan az előnyére vált jelen filmünknek.
Maga a film története abból a szempontból tudott számomra szórakoztatóvá válni, ahogy egyfajta görbe tükröt tart a mai világszemléletével a 80-as évekével szemben. Ráadásul mindehhez nem voltak a készítők restek többször is felhasználni a mára már hatalmas klasszikusnak számító, Vissza a jövőbe című alkotás több filmes elméletét is. Kissé tartottam attól, hogy a film humorforrását elsősorban majd bárgyú humorral akarják megtölteni, de ismételten szerencsémre nem így lett. Mondjuk a történet poénjai, leginkább csak megmosolyogtatják a nézőjét és ez így van rendben, ugyanis ha ennél több humorral látták volna el a filmet, akkor félő lett volna számomra az, hogy teljesen halálra ítélik a félelemkeltést benne (ami működőképes volt amúgy a filmben).
Maga a film karakterei illetve az őket alakító színészek játéka is kellemes színfoltja volt a produkciónak, bár írom mindezt úgy, hogy egyes 80-as évekbeli karakterek reakciói, adott eseményekre, azért hagy némi kivetnivalót, bár ezen dolgokat feltehetőleg szándékosan ferdítették el a készítők, ezzel is áldozva a lehetséges humorforrás oltára előtt.
Tehát humorilag egy teljesen elfogadható filmet kapunk, na de mi a helyzet a horror vonalával? Ezen a téren már ahogy indítják a filmet, érződött hogy ha nem is kapunk egy igencsak vérbő alkotást, de azért egy-két szaftosabb jelenetre azért talán számíthatunk a játékideje alatt, és ez így is lett. Ráadásul a filmbéli gyilkosunk maszkját is jól eltalálták, de ami ennél azért jóval fontosabb, hogy egész korrektül működik a játékideje alatt a feszültségteremtés, és ráadásképpen, a cselekményvezetése is kellő mértékben pörgősre sikeredett. Nem mondom azt, hogy nem akadtak a filmben olyan jelenetek amik egyértelműen arra irányultak, hogy a nézők fellélegezhessenek két gyilkosság közt, de szerencsére itt sem ül le annyira a cselekmény, hogy unalmassá váljon eme peridusaiban a film.
Mindent egybevéve egy meglepően szórakoztató film lett a Gyilkos a múltból, ami bőven megért volna egy mozis bemutatást is idehaza, még ha az időutazásos része, némiképp butácskára is sikeredett, de még így is jár a négy csillag a látottakra.
72 Gyilkos a múltból (2023)
Amikor a hírhedt „Sweet Sixteen Killer” 35 évvel az első gyilkosságsorozata után visszatér, hogy újabb áldozatot követeljen, a 17 éves Jamie véletlenül visszautazik az... több»
Szereplők: Julie Bowen, Liana Liberato, Randall Park, Kiernan Shipka, Lochlyn Munro
