Alternatív Asztronauta

2024.05.21 01:20 kabel Olvasottság: <100x

1

A Constellationt leginkább a kiváló Dark c. sorozathoz vagy a nem túl kiváló Outer Range-hez tudnám hasonlítani. Nagyrészt átlagos emberek próbálnak megérteni természetfeletti eseményeket, a misztikum folyamatos komplikálódása és a rétegelt narratíva viszi előre a sorozatot. Az évad érdekesen tárja fel titkai egy részét, és nyitott lezárással operál, mely rengeteg izgalmas irányba mozgathatja tovább a történetet, amennyiben készül folytatás. Azoknak ajánlom, akik nem félnek sci-fijüket komplikált, misztikus elemekkel keverni.

Főszereplőnk Noomi Rapace, Jo Ericsson svéd asztronautát alakítja, aki a Nemzetközi Űrállomáson dolgozik munkatársaival. Egy megmagyarázhatatlan baleset után az állomást evakuálják, és landolás után Jo fura dolgokra lesz figyelmes, eltérően emlékszik családjára, és nem találja helyét otthonában. Elég hamar kiderül, hogy nemcsak ő lát nem odaillő dolgokat, lánya szintén valamilyen befolyás alá kerül, azonban az amerikai és orosz űrügynökségek mintha nem akarnának tudomást venni róluk és élményeikről. A Better Call Saulból ismert Jonathan Banks mint a NASA egy kiöregedett űrhajósa és földi fizikusa jelenik meg, a sorozat második legfontosabb karakterét, Henry Caldera-t alakítja. Bár ő nem az űrállomáson munkálkodott, az onnan hazahozott egyik eszköz rá is hatással van. Egy negatív, alternatív énje bukkan fel időközönként, aki ilyen-olyan módon befolyásolja az életét.

A sorozat sokat játszik a párhuzamokkal és az alternatív idősíkokkal. Minden epizód tartogat pár apróbb elemet, amik nem teljesen megmagyarázhatóak, és ezek felfedezése és teóriák gyártása a Constellation sarkalatos eleme. És igen, nincs ok félni, a történet kérdéseinek jelentős részére akad válasz, még ha nem teljesen kielégítő is. Okkal nem a Losthoz vagy A kiúthoz hasonlítottam a szériát, mert a narratíva meglepően bőkezű a magyarázatokkal, olyannyira, hogy a sorozat felére majdnem minden információt megkapunk, csak, hogy az évad utolsó részei tovább komplikálják a sztorit. Azonban, katartikus pillanatok is bőven akadnak, a készítők elég izgalmas és szürreális elemet sorakoztatnak fel, és olyan ötletes történetvezetéssel operálnak, hogy megéri megnézni, ha a misztikus, sci-fi sorozatok kedvelői vagyunk.

Azonban nemcsak egy természetfeletti sztorit kapunk, főszereplőink mindenféle belső csatával is küzdenek, melyek szerencsére izgalmasak maradnak, mivel direkt kötődnek a sorozat földöntúli elemeihez. Jo és férje furcsa kapcsolatban vannak, egyszerre idegenkednek és szeretik egymást, és lánya meglepően nagy szerepet kap a történet második felére. Azonban, kell pár epizód, amíg a sorozat eljut ide, és addig valószínűleg jó pár embert el fog veszteni a magyarázat nélküli homályban tartás. Talán Henry Caldera története a legizgalmasabb, nála tényleg nem tudjuk a valóságot, vagy valami alternatív világot látunk. Ezek a történetszálak ügyesen rámutatnak a sorozat központi témakörére, a döntésekre és konzekvenciákra. Megismerjük, milyen meghatározói pillanatai vannak a karakterek életének, melyek utána gyökeresen megváltoztatják személyiségüket. Ritkán látott gondolatokat kapunk a determinizmusról és a szabad akarat kérdéskörről. A Constellation még a szembeállítás gondolatával is eljátszik Henry történetén keresztül, azonban érezni, hogy itt még sok elemet a jövő évadokra tartogatnak. A színészi játék kiváló, még a gyerekszínészek is meglepően ügyesek voltak, Noomi Rapace pedig egy többszintes, komplex karaktert hozott létre, akinek egyaránt jutottak pozitív és negatív kvalitások.

Számos jelenet játszódik az űrben és ezek látványvilága meglepően hangulatos és realisztikus. Apple TV produkcióról beszélünk, érezhető, hogy volt pénz ezekre a jelenetekre. A történet pedig nem kevés időt szentel az űr furcsaságainak ismertetésére. Bár nem teljesen hard sci-fi, megpróbált a valósághoz közel maradni és az űrügynökségek légkörét pontosan visszaadni, még akkor is, ha néha úgy tűnik, az orosz űrügynökség személyzete kimerül tíz emberben. Természetesen akadnak fantasztikus elemek, de mégis jó látni egy űrhajós filmet, ahol nem kitalált tech-zsargonnal dobálóznak karakterek, profi űrhajósokat látunk, akik mindent megtesznek, hogy higgadtak maradjanak, bármennyire megmagyarázhatatlan a dolog, amivel találkoznak.

Történetét a sorozat nem lineárisan mutatja be. Sok a visszaemlékező jellegű epizód, vagy olyan jelenetsor, ahol bizonyos karaktereket és helyszíneket más formában látunk meg. Ezek nem minden esetben vezetnek érdekes helyre, és igen, akad pár filler történetszál, ahol érezni, hogy csak az időt húzták a készítők, kissé fölöslegesen. Csakúgy, mint a Darkban, az epizódok általában a történet egy kisebb szeletét fejtik csak ki, vagy egy karakter helyzetét magyarázzák meg, de majdnem minden esetben egy új csavart vagy érdekességet tartalmaznak, ami miatt megéri folytatni az Apple TV előfizetésünket. Egyetlen furcsasága, hogy narratív szempontból a sorozat egy epizóddal az évadzáró előtt véget ér, és utolsó epizódja inkább egy trailerként szolgál egy még bizonytalan második évadhoz.

Tehát mi az, amit tudnunk kell, ha neki akarunk ülni a Constellationnek? Egy helyenként egész realisztikus, de mégis csavaros és komplikált sci-fi sztori ez, ügyes színészekkel és karakterdrámával. A nyolcepizódos történet első harmada még kissé csapong, ezekben a részekben a látvány és akció kompenzálja a misztikumot. Az évad ezután kezd igazán választ adni kérdéseire és izgalmas irányba menni, azonban itt már jóval kevesebb űrhajós jelenetet látunk. Bár megkapjuk a zsáner tipikus cliffhangereit, meglepően érzelmesen zárja központi konfliktusát, mindezt úgy, hogy karaktereit nem redukálja idegesítő sztereotípiákra. Mégis sok dilemma egy új évadra tolódik, úgyhogy ezt is érdemes számításba venni.