2023.12.16 21:56 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x
0

5/10 – Majdnem szeppukut követtem el közben

Sikerült egy fontos történelmi pillanatból elviselhetetlenül unalmas filmet készíteni, annak ellenére, hogy beleszőttek egy szerelmi szálat is, hogy elkerüljék az ismeretterjesztő-dokumentarista jelleget. Nem segített ezen Tommy Lee Jones szenvtelen játéka se (MacArthur tábornokot alakította, aki biztos ilyen volt, de ez az állandó mosolytalan morgás semennyire nem volt kameraképes). Matthew Foxnak szép szabályos amerikai búrája van, de a tehetsége szerintem ebben ki is merül, ehhez képest ő volt a főszereplő.

És az egész film arról szólt, hogy az amerikaiak be voltak pöccenve a Hirohitóra, mert szerintük köcsögség volt a részéről a háborúban háborúzni, és ezért mindenképp a nyakába akartak varrni egy háborús bűnösséggel kapcsolatos koncepciós pert. Az ezzel kapcsolatos politikai elvárásukat lepasszolták a MacArthurnak, aki tovább delegálta a kissé népszerűtlen feladatot a Fox alakította Fellersnek. Neki volt a kitalált japán excsaja, akit beleszőttek a sztoriba (jó unalmasan), mint egy fiktív romantikus szálat, de ez se mentette meg a helyzetet. Hát, ebből kellett kihozni, amit lehet, és ebből nem lehetett sokat, főleg ilyen álmosító rendezéssel, unalmas képekkel és zenével.

5/10 – Majdnem szeppukut követtem el közben

Hogy valami pozitívat is felhozzak: a kitalált csaj apukája kiköpött úgy nézett ki, mint El Risitas, tudjátok, a fogatlan kacagó spanyol mém figura. Ezt viccesnek találtam.

Annyi film van a világon, higgyétek el, semmi okotok sincs rá, hogy ezzel töltsetek időt. Mondhatnám, hogy esetleg azoknak ajánlom, akik érdeklődnek a történelem iránt, de miért akarnék nekik rosszat, nyugodtan hagyják ki ők is.

dráma | háborús | történelmi

A II. világháború lezárásaként Japán megadja magát a szövetséges erőknek. A romokban heverő ország politikai, gazdasági vezetését Douglas MacArthur parancsnok (Tommy Lee... több»

0