Amikor először láttam a Business Mant, érdekelni kezdett Mahesh Babu, keresni kezdtem a magyar felirattal fellelhető filmjeit. Ez a film volt a második, amit megtaláltam.
A Business Manhez képest a Dookudunak sokkal bonyolultabb a sztorija, dióhéjban:
Shankar Narayana (Prakash Raj) egy végtelenül becsületes politikus, aki csaknem meghal a tisztessége miatt, nem közösködik ugyanis a feltörekvő kábítószercsempésszel Nayakkal (Sonu Sood). Az ellene elkövetett merénylet következtében öccse meghal, testőre ártatlanul börtönbe kerül, ő maga pedig kómába esik. 14 évvel később, Shankar fia Ajay (Mahesh Babu) apa nélkül nő fel Mumbaiban, és merészségéről hírhedt kábítószernyomozó vált belőle. Küldetése, hogy leszámoljon a kábítószerek és fegyverek kereskedelmével ezért Isztambulban kell célpontjára lecsapnia. Ott találkozik először a divattervezést tanuló Prashanthival (Samantha Ruth Prabhu), aki titokban utazott ide, apja abban a hitben van, hogy Delhiben vizsgázik. Ajay hamar beleszeret, de vissza kell térnie Indiába, s folytatnia cseppet sem veszélytelen munkáját. Odahaza viszont rögvest kiderül, hogy a lány apja nem más, mint Ajay felettese Murthy (Nasser), akinek nem igazán tetszik Ajay merész, bár hatékony rendőri tevékenysége.
Shankar végre felébred a hosszú kómából, az orvosok viszont stresszmentes életet írnak elő neki, ezért Ajay létrehoz egy bonyolult konspirációs életet, melybe bevonja az egész családot, úgy tesznek, mintha 14 év alatt semmi sem változott volna, csak most Ajay a körzet vezetője apja helyett. Hónapokon keresztül zsonglőrködik a saját nyomozói munkájával, hamis újságokkal, híradókkal, lefizetett statisztákkal, miközben azt játssza, hogy egy reality-show producere, aki a híres Shankar Narayana életéről forgat valósághű sorozatot. (ezek adják a legviccesebb helyzeteket, illetve a hazugságok tömkelegét).
Mellette pedig beérik nyomozása gyümölcse, itt az ideje, hogy levadássza Don Nayakot és a bűntársait, akikről időközben kideríti, hogy vastagon benne voltak családja személyes tragédiájában.
És még csak a tizedéről ejtettem szót...
Mahesh ebben jóval viccesebb, az apjával közös jelenetei érzelgősebbek, a bosszúhadjárata pedig véresebbre sikerült, mint a Business Manben. Prakash Raj első olyan filmje volt, ahol abszolút pozitív figurát alakít, (mármint az első, amit láttam) de szerintem gonosz szerepekben sokkal, de sokkal hitelesebb (imádtam a Wantedban meg a Singhamban!). Viszont a megzakkant apukát mindig jól alakítja (lásd: Chirutha, Mr. Perfect). Samantha Ruth Prabhu tökéletes választás volt a női főszerepre, már az Eegában is nagyon tetszett, kár, hogy itt a legvégén már említést sem tesznek róla.
Ez a film viccesebb, szövevényesebb a sztori, jók a zenék (a Poovai Poovai és az Adaradara Kottu különösen tecc), bonyolultabbak a táncok, és kidolgozottabbak az akciójelenetek. A felirat viszont erősen hiányos, az angolul elhangzó mondatok nagy része nincs magyarul feliratozva (márpedig a legtöbb indiai filmben kevert nyelven beszélnek). A Dookudu és benne Mahesh Babu rengeteg díjat besöpört a különböző filmfesztiválokon, 36 jelölésből 32-t (!) nyert el.
Azt viszont nem tudom megmagyarázni, hogy miért kedvelem sokkal jobban a Business Mant.
