Miért néztem meg?
Passz!
De mivel már megtörtént, nincs mese, le kell írnom, mit is tapasztaltam....
Mi is a sztori, lássuk:
Zehra egy álmodozó, ártatlanul gyönyörű és szépséges fiatal lány, akinek élete akár ugyanolyan is lehetne, mint bármelyik más tinédzseré: elvágyik otthonról, dugdossa szülei elől a cigit és apró kis ártalmatlan hazugságokkal kimenti magát otthonról, hogy bulizni mehessen barátaival. Csakhogy A pokol kapujában főhőse – ahogy arra a címből is következtetni lehet- nem egy átlagos, kertvárosi süldő lány, aki naplójában illatos, és ragyogó szinű tollal örökíti meg első komolyabb szerelmi kapcsolatának pillanatait....
Hát nem!
Zehra egy kihalt, nyomorult, és csóró ipari környéken él családjával, ahol a megélhetésért iskola helyett kénytelen egy autópálya menti kis koszos kifőzdében éjt nappallá téve dolgozni. Napjai leginkább munkából, a munkába való buszozásból és alvásból állnak, mígnem egy nap megismerkedik a szótlan kamionsofőr Mahurral, akibe a maga ártatlan, és kislányos módján beleszeret és bűnös viszonyt kezd vele....
A történet ezután válik igazán eseménydússá, a lila köd szertefoszlása utáni sokkot követően eljutunk a katarzisig, ami úgy földhöz csap, és elszédít, hogy azt gondolnánk, ebből már semmi jót nem lehet kihozni, Yesim Ustaoglu rendezőnőnek azonban sikerül és egy szürreálisan groteszk lezárással végül viszonylagos enyhülést találunk.....
A pokol kapujában nem egy túlontúl realista, „ilyen a valódi élet”-féle öncélú művészfilm, bár kétségtelenül nagyon sok benne az indokolatlanul hosszúra nyújtott néma és fura jelenet. Különösen zavaró ez a film első órájában, amikor többször érezhetjük azt, hogy a kopár téli táj és a sokáig maguk elé meredő szereplők kimerevített képe megpróbálja kicsit szájba rágni az átatandó üzenetet. Hasonló elmélázó, és álmosító pillanatok a játékidő második részében is visszaköszönnek, a drámai fordulatok közepette azonban már nem csak hangulatelemként, illetve a környezet tényleges bemutatását szolgálják, hanem kiegészítik, magyarázzák ( megpróbálják, mindenesetre ) az eseményeket és a a szereplők cselekedeteit.
Sokunknak talán elképzelhetetlen, és nem életszerű, hogy emberek úgy élnek, olyan körülmények között és olyan nézetekkel, értékrenddel, ahogyan a film szereplői....
De igen, és hiába furcsálljuk, nekik ez a természetes!
A pokol kapujában – egyébként csodálatosan szép- képei dokumentarista jelleggel tárnak fel előttünk egy számunkra idegen világot, brutálisan, és szürreálisan realista alternatívát teremtve a mostanában elterjedt “coming of age” filmeknek.....
Ne add fel, és nézd meg!
Kedvenc fotelemben édes szőlőt majszolok.....
Szálem alajkum!
Török romantika?
Érdekes...