Tarr Béla 1955. július 21-én született Pécsett. Tizenhat évesen kezdett el a filmezéssel foglalkozni, de 1977-ben már a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt. Egy forgatás alatt ismerkedett meg Hranitzky Ágnes vágóval, akivel több, mint két évtizede alkotnak egy párt.
1978-ban még az amatőrként forgatott Hotel Magnezit című filmjének köszönhetően figyeltek fel rá a Balázs Béla Stúdió filmesei, és az anyagi támogatásuk mellett leforgatta a Családi tűzfészek (1979) című... TöbbTarr Béla 1955. július 21-én született Pécsett. Tizenhat évesen kezdett el a filmezéssel foglalkozni, de 1977-ben már a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt. Egy forgatás alatt ismerkedett meg Hranitzky Ágnes vágóval, akivel több, mint két évtizede alkotnak egy párt.
1978-ban még az amatőrként forgatott Hotel Magnezit című filmjének köszönhetően figyeltek fel rá a Balázs Béla Stúdió filmesei, és az anyagi támogatásuk mellett leforgatta a Családi tűzfészek (1979) című dokumentum-játék filmjét egy kilakoltatott budapesti családról, mellyen nem csak a közönség, de a szakma elismerését is kivívta. Tarr Béla a 80-as évek elejére már elismert rendezőnek számított, a Családi tűzfészket követően pedig két olyan filmet is forgatott (Szabadgyalog – 1981, Panelkapcsolat – 1982), melyek a lakótelepi családok hétköznapi problémáit helyezték a középpontba.
Karrierjének fordulópontját az 1982-es Macbeth jelentette, mely mindössze két jelenetből állt: az első 5, a második 67 perces volt. Ezekben az időkben alakult ki szenvedélye a később védjegyévé is vált hosszú snittek iránt, de filmjeinek karaktere is megváltozott. A realista megközelítést felváltotta a metafizikai világábrázolás, mely miatt több kritikus is párhuzamot vont Tarkovszkij és Tarr között.
A következő években szoros szakmai együttműködés és barátság alakult ki közte és a forgatókönyvíró Krasznahorkai László között, aki segédkezett az 1984-es Őszi almanach szkriptjének befejezésében, melynek első fejezetét Tarr írta. Következő közös munkájuk az 1988-ban forgatott Kárhozat, ezt pedig Krasznahorkai másik művének feldolgozása, az 1994-es Sátántangó követte. A hét évig forgatott, 450 perces film óriási sikert aratott a kritikusok körében, és külföldön is ismertté tette Tarr Béla nevét.
Ennek ellenére a filmet néhány év hallgatás követte, melyet a Cannes-i Filmfesztiválon bemutatott Werckmeister harmóniákkal (2000) tört meg. 2007-ben A londoni férfivel Szabó István Hanussen című filmje (1988) után másodszor szerepelt magyar alkotás a rangos fesztivál legfontosabb kategóriájában. Tarr Béla 2011-ben mutatta be utolsó filmjét. A torinói lóval a rendező a Nemzetközi Berlini Filmfesztivál Ezüst Medve-díját nyerte el.
Tarr Bélát a szakma a valaha élt legjobb rendezői közé sorolja. A Guardian listáján többek közt megelőzi Spielberget, Almondovárt és Tarantinót is.
(hp)