Benkő Gyula (élt: Budapest, 1918. augusztus 22. - Budapest, 1997. június 30.) Jászai Mari-díjas színművész. Ő az édesapja Benkő Péter színésznek. Benkő Gyula édesapja a haditengerészetnél szolgált, ahol az egyik berepülésnél halálos balesetet szenvedett. Gyerekkorát Józsefvárosban töltötte, szegény családban nőtt fel. 1936-1939 között a Színművészeti Akadémián tanult. Ezután 1939-től egészen 1949-ig a Vígszínház tagja volt, ahova ösztöndíjjal került be, majd később... Több
Benkő Gyula (élt: Budapest, 1918. augusztus 22. - Budapest, 1997. június 30.) Jászai Mari-díjas színművész. Ő az édesapja Benkő Péter színésznek. Benkő Gyula édesapja a haditengerészetnél szolgált, ahol az egyik berepülésnél halálos balesetet szenvedett. Gyerekkorát Józsefvárosban töltötte, szegény családban nőtt fel. 1936-1939 között a Színművészeti Akadémián tanult. Ezután 1939-től egészen 1949-ig a Vígszínház tagja volt, ahova ösztöndíjjal került be, majd később állandó tagként szerződtették. 1948-tól 1949-ig társigazgatója lett a színháznak Tolnay Klárival és Somló Istvánnal karöltve. Ezután 1949-ben az Ifjúsági Színházhoz vetődött. A háború után újjáépítették a Vígszínházat, melyet követően Várkonyi Zoltán visszahívta őt. Ekkoriban a Vígszínház a Magyar Néphadsereg Színháza néven üzemelt 9 éven keresztül.
1962-től 1968-ig a Színházművészeti Szövetség titkáraként dolgozott. A 60-as években Várkonyi Zoltán számos filmjében láthattuk, melyek közül a legismertebbek a “Kőszívű ember fiai”, az “Egy magyar nábob”, és az “Egri csillagok”, de ezek mellett számos televíziós produkcióban is feltűnt. Azt vallotta, hogy soha egy szerepet sem utasít vissza, legyen az bármilyen, emiatt láthattuk őt olyan sorozatokban is, mint az “Egy óra múlva itt vagyok” vagy a “Bors”.
1978-ban nyugdíjba vonult. 1956-ban megkapta a Jászai Mari-díjat. 1960-tól Érdemes művész. További elismerései: 1968 - Kiváló művész, 1996 - Erzsébet-díj, Örökös tag.
(Archívum)
