Ferruccio Busoni, német–olasz zeneszerző, zongoraművész és karmester 1866. április 1-jén született Empoliban, Ferruccio Benvenuto Busoni néven. A szülei is zenészek voltak, így ő maga is hamar megismerkedett ezzel a művészeti ággal. Firenzében, majd Grazban tanult zeneelméletet, és már gyerekként koncertezett. 12 évesen írta meg az első zeneművét, a Stabat Matert, amelyet ő maga is vezényelt. Egy ideig Lipcsében hallgatott zeneszerzést, majd az 1880-as évek végén zenepedagógusként helyezkedett el. Tanított Helsinkiben, Moszkvában, Bostonban,... Több
Ferruccio Busoni, német–olasz zeneszerző, zongoraművész és karmester 1866. április 1-jén született Empoliban, Ferruccio Benvenuto Busoni néven. A szülei is zenészek voltak, így ő maga is hamar megismerkedett ezzel a művészeti ággal. Firenzében, majd Grazban tanult zeneelméletet, és már gyerekként koncertezett. 12 évesen írta meg az első zeneművét, a Stabat Matert, amelyet ő maga is vezényelt. Egy ideig Lipcsében hallgatott zeneszerzést, majd az 1880-as évek végén zenepedagógusként helyezkedett el. Tanított Helsinkiben, Moszkvában, Bostonban, végül a 90-es évek közepén Berlinben telepedett le. Az 1900-as évek végén Bécsben tanított, 1913-ban elvállalta a bolognai Liceo Musicale igazgatói tisztségét. 1914-ben Zürichbe ment, majd 1920-ban visszaköltözött Berlinbe.
Elsősorban zongoristaként ért el kiemelkedő sikereket, virtuóz módon, ugyanakkor nagy intellektussal játszotta el a darabokat. Zeneszerzőként főként a hangszerére komponált, de írt néhány operát. Bach, Beethoven és Liszt voltak a példaképei, kezdetben posztromantikus stílusban alkotott, később neoklasszicista lett. Jelentős a zeneelméleti munkássága is, érintette az oktáv 36 hangra bontásának kérdését, a harmad- és hatodhangok problémáját, de érdekelte a hangok elektronikus előállítása is. 1924. július 27-én halt meg Berlinben.
(Filmbarbár)