Sallay Kornélia az ausztriai Pörtschachban született 1919. augusztus 2-án. 1940-ben végzett a budapesti Színiakadémián. Pályáját a kolozsvári magyar nyelvű Nemzeti Színházban kezdte, s a társulattal többször fellépett Budapesten is.
A háború utáni években a budapesti Nemzeti Színházban játszott, és olyan neves színészek közé került, mint Bajor Gizi, Lukács Margit, Mészáros Ági, Olty Magda, Somogyi Erzsi, Szörényi Éva, Tőkés Anna. Kisebb és nagyobb szerepeket kap egyaránt. A... Több
Sallay Kornélia az ausztriai Pörtschachban született 1919. augusztus 2-án. 1940-ben végzett a budapesti Színiakadémián. Pályáját a kolozsvári magyar nyelvű Nemzeti Színházban kezdte, s a társulattal többször fellépett Budapesten is.
A háború utáni években a budapesti Nemzeti Színházban játszott, és olyan neves színészek közé került, mint Bajor Gizi, Lukács Margit, Mészáros Ági, Olty Magda, Somogyi Erzsi, Szörényi Éva, Tőkés Anna. Kisebb és nagyobb szerepeket kap egyaránt. A színkritikusok sokoldalú művésznek találják.
1956-tól a Déryné Színház tagja. Utolsó jeles szerepe Bernarda Alba alakítása volté 1964-ben - Federico García Lorca: Bernarda Alba háza, Szécsi Ferenc rendezésében. A szerep kapcsán nyerte el ugyanebben az évben a Jászai Mari-díjat.
1974-es nyugdíjba vonulását követően sem tétlenkedett; anyanyelvét használva Ingeborg Bachmann-verseket fordított a Nagyvilág című folyóiratnak.
A filmvásznon legelőször 1944-ben tűnt fel a Kalotaszegi Madonna című filmben. Ezt követően számos magyar filmben láthattuk viszont. Szerepelt többek között a Sodrásban (1964), a Budapesti tavasz (1955), a Csend és kiáltás (1968), a Tízezer nap (1967), az Olyan, mint otthon (1978) és a Legato (1978) című filmekben. A nagyérdemű 1983-ban, Balzac kiváló francia író Elveszett illúziók című klasszikusát feldolgozó filmben láthatta utoljára a filmvásznon.
A művésznő 2003. február 18-án, 84 éves korában hunyt el Budapesten.
(erare)
