Tippi Hedren (teljes nevén Nathalie Kay Hedren) a minnesotai New Ulm városában született, Dorothea Henrietta és Bernard Carl Hedren lányaként.
A karrierje során többször úgy nyilatkozott, hogy 1935-ben született, pedig a valódi születési dátuma 1930. január 19. Becenevét, a Tippit, édesapjától kapta, aki egy kisboltban dolgozott. Felmenői között svédeket, németeket és norvégokat is találhatunk.
Modellként dolgozott New Yorkban, amikor megismerkedett első férjével, Peter Griffith-szel, akivel 1952-ben házasodtak össze. 1957-ben megszületett... Több
Tippi Hedren (teljes nevén Nathalie Kay Hedren) a minnesotai New Ulm városában született, Dorothea Henrietta és Bernard Carl Hedren lányaként.
A karrierje során többször úgy nyilatkozott, hogy 1935-ben született, pedig a valódi születési dátuma 1930. január 19. Becenevét, a Tippit, édesapjától kapta, aki egy kisboltban dolgozott. Felmenői között svédeket, németeket és norvégokat is találhatunk.
Modellként dolgozott New Yorkban, amikor megismerkedett első férjével, Peter Griffith-szel, akivel 1952-ben házasodtak össze. 1957-ben megszületett lányuk, Melanie Griffith, aki követte édesanyját a színészi pályán. Hedren és Griffith házassága 1961-ben véget ért, majd a színésznő Kaliforniába ment, ahol a híres filmrendező, Alfred Hitchcock fedezte fel. Első közös munkájukat, a Madarakat, 1963-ban mutatták be.
A következő filmjük az 1964-es Marnie volt, amelyben Sean Connery volt a partnere. A Marnie forgatásának végére Hedren és Hitchcock kapcsolata megromlott, s a későbbiekben nem is dolgoztak együtt. Ugyancsak 1964-ben hozzáment akkori ügynökéhez, Noel Marshallhoz. A Marnie után olyan filmekben szerepelt, mint a Hongkongi grófnő, a Tiger by the Tail és a Satan’s Harvest.
Hedren és Marshall közös munkáját, a Roar című filmet 1981-ben mutatták be, de a hosszú alkotói folyamat (11 évet ölelt fel a film elkészítése) és a magas költségek (17 millió dollárba került) ellenére bukás lett: világszerte csak 2 millió dolláros bevételt hozott.
1982-ben elvált Marshalltól, három évvel később pedig hozzáment harmadik férjéhez, Luis Barrenecheához. A humanitárius tevékenysége mellett továbbra is szerepelt különböző filmekben, például az 1998-as Korán keltem aznap, mikor meghaltamban (a film forgatókönyve a Zs-kategóriás filmek királyaként ismert Edward D. Wood Jr. utolsó munkája volt), s olyan vígjátékokban is, mint az Ez az életem és a Multik haza!
Az állati jogokért harcolva megalapította a The Roar Foundationt, amelynek az elnöke lett. Színészi pályája során számos életműdíjat kapott, mint például 1994-ben a Beauvais-i Filmfesztiválon, és 2007-ben a Riverside Nemzetközi Filmfesztiválon. Az ezredforduló után olyan ismert sorozatokban tűnt fel, mint a Providence, a Fashion House, a Helyszínelők, a 4400, a Nevelésből elégséges és a Született szinglik. Filmben legutóbb a Return to Babylon és a The Ghost and The Whale-ben szerepelt.
(ArpiHajdu és Réci)
