Az első olyan film, ahol Imran Khant és Kareena Kapoort megpróbálták összehozni, hátha ebből a párosításból kisül valami jó. (2013-ban megismételték a Gori Tere Pyaar Meinben, az se jött össze)
Ez persze nem így történt, Imran jobban passzol Deepika Padukonéval, de még Genelia D'Souzával is, Kareena pedig inkább illik (korban is, és habitusban is) Saif Ali Khanhoz, vagy Shah Rukh Khanhoz. De nem a korkülönbség, hanem az átgondolatlan koncepció okozhatja, hogy a film első nézésre nem egy nagy durranás. Pedig érdekes kísérlet, hogy Imran (Rahul szerepében) még a szokásosnál is idiótább, a cinikusság már a fülén folyik ki, és közeledik a teljes zakkantság állapota felé, miután rangkórságban szenvedő szülei módszeresen elnyomják önállósági törekvéseit, ettől ő olyan pedánsan rigolyás, és morózusan depressziós fiatalemberré serdül, aki képtelen elindulni vasalatlan zokniban (indiai Rain Man). Kareena pedig (Rianaként) jónéhány lapáttal rátesz a Jab We Meetben megismert figurára, még többet beszél, még pörgősebb, úgyhogy két másodperc alatt az agyára megy szegény Rahulnak.
Ezek után a villámgyorsan (és merevrészegen) megkötött esküvő (Las Vegasban bármi megtörténhet), és következményeinek elhárítására történt kísérletek során komikus és elképesztő helyzetekben találják magukat, majd a káoszba bekapcsolódik mindkettőjük igen tisztelt famíliája.
És itt már van min nevetni. Rahul apját alakítja visszafogottan mégis fergetegesen, de leginkább az anyja szerepében brillírozó Ratna Pathakra érdemes figyelni, mert tényleg nagyon vicces. Riana családjáról pedig elég hamar kiderül, hogy mindnyájuk közül a legépelméjűbb maga a leányzó, aki már így is fenekestül felforgatta Rahul életét.
