Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, mert a 2013-as féle feldolgozást előbb láttam, és sokat írtak róla a neten, mellette is, meg ellene is, hogy jó volt-e, vagy sem a remake.
Nálam egyértelműen az új változat viszi el a pálmát. Egyrészt, mert jobb minőségű, másrészt, mert közelebb áll hozzám a főszereplő, Ram Charan. Nem mintha Amitabh Bachchan a maga idejében ne lett volna szívdöglesztő pasi, de azok az idők már elmúltak. Érdekes módon a női főszereplők közül az eredeti Jaya Badhuri játéka sokkal inkább meggyőző volt, mint Priyanka Chopráé. Az árva késélező cigánylány szerepében egyszerre volt elesett, védelemre szoruló, de a maga módján vagány és nagyszájú. Azért jó volt megnézni ezt a változatot is, mert az alapsztori ugyanaz, viszont sokkal komorabb, Vijay Khannát itt nemhogy felfügggesztik, de egyenesen leszerelik, és 6 hónapra börtönbe kerül. A bosszúhadjárata tehát sokkal kiélezettebb Tejával szemben. Egy jelenet különösen megcsiklandozott, hiszen érdekelt, hogy mikor a 2013-as változatban Prakash Raj (Teja) és Mahie Gill (Mona) egy filmet néznek, melyik filmből van a részlet, Nos, ebből. Vagyis Ajit Seth (Teja) és Bindu (Mona) kettősét nézték éppen. (van ebben valami szürreális)
A dalok szépek voltak, kár, hogy felirat nélkül, némelyiknél jó lett volna tudni a szöveget. És nehéz dolga lehetett a feliratkészítőnek, mert egy jelenetet különösen durván vágtak ki ebből a változatból, egyértelműen látszott.
Az is zavart, hogy a kép alsó részét levágták, (valószínűleg egy égetett felirat miatt), sokszor zavaró volt. A verekedések meg elég gyermetegre sikeredtek, ez is zavart.
Összességében jó volt látni az eredeti változatot, ahol a sztori volt az egyetlen, ami több volt, és jobb, mint az újban, de semmi más.
