Talán van, aki emlékszik az 1991-es The Hard Way (Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő) című nagysikerű filmvígjátékra, Michael J. Fox és James Woods felejthetetlen alakításában. Nos, ez a film erősen épít erre a sztorira, persze jelentősen átírva indiai stílusban.
Szerencsére Saif Ali Khan fel tudta venni Michael J. Fox ritmusát, és van annyira idétlen, mint amerikai alteregója. Csak ő az unalomig ismételt romantikus hősszerelmes szerepétől szeretne szabadulni, és szerencsére isteni jeleneteket írtak neki, hogyan is fest egy bollywoodi filmsztár, aki még a való életben is a csapót lesi. James Woods helyett Akshay Kumart csodálhatjuk, aki persze nem káromkodik (de bagózik), és ugyanolyan heves vérmérsékletű, viszont igyekszik visszafogni magát. Persze nem véletlenül három órás a film, az eredeti sztori alapvetésén (filmsztár ráakaszkodik a gyilkossági nyomozóra), még további négy sztorival kell számolnotok. Ezt nem is írnám le, mert annyira szövevényes. Viszont a film vége csaknem megegyezik a Halálos fegyver első részének befejezésével, és ez nekem kellemes meglepetés volt. Akshay Kumar, mint Mel Gibson! Szuper!
A női főszereplők sajnos csapnivalóak, ez mind Shilpa Shettyre mind Rageshwarira vonatkozik. Felejthetőek mindketten, bár Shilpa Shettynek vannak jó pillanatai, de ezek kizárólag akkor jönnek elő, amikor a műveletlen utcai táncost, Basantit alakítja.
Legalább a közelharcok szuperek voltak, köszönhetően Akshay Kumar profizmusának, és az akciókoreográfus sokoldalúságának, a tánckoreográfust már nem dicsérném meg, mert semmi pluszt nem nyújtott, a táncok unalmasak voltak. Akárcsak a zene. Annyira nem jött be, hogy még a feliratozás elmaradását se sajnáltam.
A sztori viszont elég nyakatekert ahhoz, hogy ottmarasztaljon három óráig a képernyő előtt.
