Már a szereposztás is lenyűgöző. A főszerepben Amitabh Bachchan, ez már önmagában garancia a sikerre. Nem is a sztoriról szeretnék írni, inkább a szereplőkről. Amitabh Bachchan (Vijay Singh Rajput) ezúttal egy skizofrént alakít, hihetetlenül meggyőzően. Szabályosan féltem tőle. Kiszámíthatatlan, ugyanakkor hidegvérű. Nála a cél tényleg szentesíti az eszközt. Ha ezért egy gyereket kell elrabolnia, megteszi. Gondolkodás és erkölcsi fenntartások nélkül. Kétféle erkölcse van. A banki, amit 32 éven át betű szerint betart, és a sajátja, ami felülírja valamennyi ismert emberiességi kódexet. Ez utóbbi az életbiztosítása is.
A következő szereplő, aki lenyűgözött Sushmita Sen (Neha). Valahol írtam, hogy eye candy csupán (a Main Hoo Na-ban), itt viszont ezerszázalékos teljesítményre volt képes. Átéreztem a kétségbeesését, a dühét, a gyűlöletét és a félelmét.
A három vak figurája három különböző karaktert takart.
Paresh Rawal Iliyast alakítja, akit kisgyerekként elraboltak, és megvakítottak, hogy koldulással szolgálja meg fogvatartóinak a "napi betevőt". Ez a történet már önmagában dühített, Iliyas hétköznapi vágyai pedig nagyon elszomorítottak. A vérző szemei pedig még inkább.
Arjun Rampal Arjunja szintén gyerekként vakult meg, utolsó emlékei a fociról vannak, és neki is hétköznapiak a vágyai. Leginkább teljes értékű életet szeretne élni, és mikor szép lassan beleszeret "kiképzőjükbe", Nehába, én is vele együtt reménykedtem abban, talán jobbra fordul a sorsa.
És végül Akshay Kumar Vishwas szerepében mind közül a legtitokzatosabb. Mivel csak három éve vak, a legkevésbé lenne szokványos, hogy a teljes feketeséghez már hozzászokott, de őt segíti túlfejlett hatodik érzéke, amelytől szemmel láthatóan még Vijay Singh Rajput is tart. Titokzatossága egyben félelmetes is, mert ő az, akinek nem ismerni szándékait, mit is akar valójában. Akshay Kumar sajnos ritkán kap ennyire testhez álló szerepet, vagy túlripacsokodja (Bhagam Bag), vagy túl komolyan veszi magát (Special Chabbis).
Mindenesetre engem nem a sztori, az abszurd és irracionális ötlet (vakokkal bankot raboltatni), nem a felkészülés hetei ragadtak meg istenigazából, hanem a szereplők. Hihetetlenül szuggesztív játékuk volt valamennyiüknek. Ezt még Bipasha Basu vendégszereplése sem akasztotta meg, hál istennek. Azt viszont sajnálom, hogy a rendőrfelügyelő szerepében nem nyújtott olyan jó alakítást, ami említésre méltó volna.
