Különösen a feliratot köszönném meg még egyszer, mert fenomenálisan oldotta meg a fordító! Minden mondat ütött! Bárki is írta az eredeti dialógot, tuti, hogy stand-up komédiásoknak ír szöveget, mert minden második mondatnál csorogtak a könnyeim a nevetéstől. Ha bármikor egy nyomasztó, vagy szomorú filmet nézek meg, utána csak belepörgetek ebbe, és máris bearanyozza a napomat. Még a mellékszereplők is olyan dumákat nyomtak le, hogy hajnalok hajnalán visítottam a röhögéstől (remélem a szomszédok nem néztek bolondnak).
Amitabh Bachchant nem kell bemutatnom senkinek, a 64 éves morgós-medve séf szerepe tökéletesen passzolt az ő habitusához. Tabu viszont sokaknak ismeretlen lehet. Ő a 90-es évek szexszimbóluma Indiában méghozzá a hindin kívül telugu, tamil, malayalam, maráthi és bengáli nyelveken is (ami önmagában lenyűgöző!). Ők ketten teljesen egyenrangú felekként állnak a filmben, és mind a ketten magasra teszik a lécet. Két mellékszereplőt még megemlítenék: Paresh Rawal (Tabu apját alakítja), akit a kétségbeesésbe taszít, hogy jövendőbeli veje 6 évvel idősebb nála, és Zohra Sehgal (aki 95 éves volt a forgatáson!) a séf idős anyjaként bosszantóan fiatalos szövegeket nyom a fiának, aki (köszönhetően az anyjának is) nem véletlenül lett ilyen morgós. Zohra Sehgal utolsó filmje is ismerős lehet, a Saawariya, utána már nem forgatott, 2014-ben hunyt el 104 (!) éves korában.
Aki sokat akar nevetni, az mindenképpen nézze meg a filmet, akár többször is egymás után, mert még a szomorúságba is tud vidámságot csöpögtetni, például a rákbeteg és nagyon bölcs szomszéd kislány mondja a legkiválóbb mondatokat. Le a kalappal, tündéri volt!
