Zseniális,egyedülálló,maradandó alkotás, hiszen a magyar filmgyártás történelmében először tüntet fel leszbikus szereplőt pozitív színben. A történet még megejtőbb ha tudjuk, hogy Galgóczi Erzsébet kisregénye - ami a film alapjául szolgált -megtörtént esetet dolgoz fel, Galgóczy Erzsébet korai éveiben valóban beleszeretett egy nőbe, akit a katona férje által leadott lövés élete végéig megbénított ! ; nem véletlenek a egyéb, sorozatos azonosságok Galgóczi és Szalánczky Éva karaktere között. Hitelesen jeleníti meg a történelmi és politikai hátteret, az 50-es évek borongós hangulatát, a szocializmus elnyomó rendszerét. A kivitelezés nagyon szép, híven mutatja be a szerelem szövődését, kibontakozását, gyötrelmeit, a szereplők lélekrajzát.
A szerelmi jelenetek gyönyörűek, a mély,összetett érzelmek mellett ott bujkál bennük a fojtott erotika, amit példaértékű finomsággal és szemérmességgel vittek filmre. Lívia karaktere a legnagyobb közvetlenséggel és realizmussal testesíti meg egyszemélyben a szenvedélyes, a józan ésszel és érzelmeivel vesződő, tépelődő, bizonytalan, boldogtalan, mégis hétköznapian angyali nőt és az elérhetetlen famme fatale-t. Szalánczky Éva pedig a saját élete és a társadalmi rendszer szabta korlátokat és normákat elutasító életvitelével, szilárd, megingathatatlan igazságérzetével már a történet elején is egy kitörésre kész vulkán, a Lívia iránti robbánásszerű, szenvedélyes, ám tiltott szerelme pedig csak olaj a tűzre. A történetvégi tragédia előszele az elejétől ott van a levegőben ; ezt romantikus-tragikus hangulatot remekül megfogták Dés László és Másik János szomorúan romantikus, mélázó filmzenéi.
A szereposztás is nagyszerű,a két lengyel hölgy rendkívüli átérzéssel éli bele magát a szereplők lelki világába és nagy elhivatottsággal a jellegzetes magyar kultúrába. Mind minőség, mind téma és tartalom szempontjából mérföldkő a magyar filmtörténetben ez a gyönyörű,szerelmes líra.
