Egy valamit máris le lehet szögezni a Ruben Brandt, a gyűjtővel kapcsolatban: hosszú, évtizedes nagyságrendű várakozás után végre kaptunk egy olyan, nagyközönségnek szánt magyar animációt, amelyre méltán lehetünk büszkék. Nemcsak film-és képzőművészeti utalásokkal árasztja el a nézőt, hanem kiválóan ötvözi a különböző mozgóképes műfajokat, s végeredményként egy pörgős, dögös, minden percében szórakoztató és élvezetes mozit varázsoA történet szerint a címszereplő egy művészetterapeuta, szakmájának legjobbja, aki svájci villájában segít gazdag pácienseinek. Csakhogy Rubennek is megvannak a maga problémái: visszatérő rémálma, hogy híres festmények támadnak rá. Hogy úrrá legyen a problémáján csapatot toboroz, s kezdetét veszi egy nemzetközi rablási hullám, melynek célja az álmában kísértő képek megszerzése. A csapat sikeres, a hatóságok tehetetlenek. Egyedül Kowalski nyomozó fedezi fel az összefüggéseket az ellopott képek között, s minden követ megmozgat azért, hogy elkapja a bűnbandát, csakhogy közbeszól az a bizonyos szerelem…
Milorad Krstic nem volt rest, s a 96 perces filmjének szinte minden egyes képkockája valamilyen művészettörténeti csemegét rejteget a néző számára, legyen az akár egy festmény, egy szobor, egy filmművészeti geg, vagy egy építészeti stílus. Mindez egy páratlan képi világot ad a filmnek, ami elsőre talán szokatlannak tűnik (köszönhetően a szürrealizmus hangsúlyos jelenlétének), de szerencsére hamar meg lehet szokni, s ha már egyszer beszippantott, akkor nem ereszt. Bár tény, a film utolsó felére már annyi volt a látvány, hogy kissé megterhelte a szemünket és az érzékelésünket egyaránt. Helyenként pedig horrorfilmket meghazudtoló módon kelt életre egy rémálmot, s mindezt elképesztően intelligens formában teszi. Vitathatatlan, hogy ilyen képi megoldással még soha nem találkoztam a moziképernyőn. Így a Ruben Brandt nemcsak egyedi, de üde és friss élményt nyújtott. S ami még fontosabb, hogy ehhez a pazar látványvilághoz egy nagyon jól megírt, s kivitelezett történet párosult.
Egyszerre idézi meg a film noir utánozhatatlan hangulatát és elemeit, ügyesen használja (s helyenként kifigurázza) a heist-filmek jellegzetességeit, s akkor sem ijed meg, amikor egy látványos akciószekvenciát kell prezentálnia. Közben pedig egy percre sem téveszti szem elől a narratíva fő szervező elemét: a művészet mindent átható befolyását. Ez legszembetűnőbben a címszereplő pszichológiai vonulatán figyelhető meg (csak annyit mondok: apa-fia kapcsolat, s tudatalatti manipulálás). A film szereplőinek olyan színészek kölcsönözték a hangjukat, mint Hámori Gabriella, Kamarás Iván és Makranczi Zalán, mindannyian igazi egyéniséggel töltik meg karaktereiket.
A Ruben Brandt, a gyűjtő tehát nemcsak a szemünkre és a fülünkre (ugyanis egy bitang jó soundtrack kíséri a történetet), hanem a logikánkra is kellő mértékben hat, mi több, folyamatosan próbára teszi az intellektusunkat. Olyan alkotás ez, amely nemcsak az év egyik legkellemesebb mozis élménye, hanem egy olyan impulzív film, amelynél sokadik nézésre is felfedezhető új, eddig nem látott képzőművészeti easter egg. Nagyon dögös ez a film, drukkolunk neki, hogy minél jobban meneteljen a díjszezonban. Ha mégsem sikerül, akkor is büszkék lehetünk rá.
72 Ruben Brandt, a gyűjtő (2018)
akció | animáció | dráma | krimi | thriller
Húsz nap alatt húsz híres és szigorúan őrzött múzeumot rabolnak ki, és visznek el felbecsülhetetlen értékű műkincseket. Nem csak a rendőrség, hanem pénzéhes fejvadászok... több»
Szereplők: Hámori Gabriella, Kamarás Iván, Nagypál Gábor, Matt Devere, Mészáros Máté
