Jó pár éve láttam a filmet, és megmaradt bennem pár felejthetetlen momentum, jóllehet túlzás lenne remekműnek kikiáltani az alkotást. Kissé nehezen indul be a sztori, a film kb. első egyharmada-fele a viszonylag lassú felvezetésé, amikor is egyszerre két szálon zajlanak az események. Ahogy az lenni szokott, az egymástól látszólag teljesen független cselekményszálak végül összekapcsolódnak, és a film második felében már jobban pörögnek az események.
Amellett, hogy ez az alkotás thriller/krimi, szerintem éles társadalomkritikaként is nézhető, a múlttal való szakításnak, egy korszak letűntének az ábrázolása is. Egyrészt Orlok és a régi horroripar/filmkészítés dicsőségének elmúlását láthatjuk, hiszen az új világban már más szelek fújnak, a régi sztárok fénye megkopik, és Orlok figurája kicsit annak a Boris Karloffnak is az alteregója, aki a 60-as évek végére már idős ember volt, és aki túl volt a pályája csúcsán. Másrészt a régi világ letűntét láthatjuk a tekintetben is, hogy a vietnami háború után már semmi sem volt (és nem lehetett) olyan, mint azelőtt, legalábbis az USA-ban. Az amerikai álom részben tényleg csak álom maradt, részben rémálommá vált, és a film jól példázza az amerikai politikai és katonai vezetés felelősségét és csődjét, még ha áttételesen is.
A veterán ugyanis nem csak a saját családját irtja ki, hanem más ártatlan emberek ellen is fordul, vagyis cselekedetei kihatással vannak a társadalom életére is. Tragédiáját az okozza, hogy voltaképpen ő maga is áldozat, a nagy háborús gépezet áldozata, a hadsereg által kiképzett gyilkológép, aki a kormányzat szándékaival ellentétben (hiszen mint katonát az ellenség lemészárlására "idomították be") a saját nemzete, saját polgártársai, családja ellen fordul, tehát értelmezésem szerint a film vádirat a kormánypolitika és a háborúzás ellen, de az USA-beli fegyverkultusz és erőszakosság ellen (is). Ráadásul a nézők számára még félelmetesebb lehetett az a tény, hogy akár ők is célkeresztbe kerülhetnek, hiszen itt is egy teljesen hétköznapi, egyszerű, "névtelen" ember kattan be, és kezd gyilkolni. Ezek az emberek két lábon járó időzített bombák lehetnek, akik látszólag átlagos életet élnek, elvegyülnek a többiek között, és senki nem tudja, mi zajlik le bennük. Emlékszem, hogy nekem annak idején tetszett a film, a kicsit lassú kezdés ellenére is végig lekötött. Összességében szerintem még ma is bőven a nézhető és az élvezhető kategóriába sorolható ez a produkció, ritkán szoktam filmekről olyat mondani/írni, hogy érdemes megnézni, de ebben az esetben ez a véleményem, aki még nem látta, az nyugodtan szánjon rá egy estét.
72 Célpontok (1968)
Miután a stúdió kirostálja legújabb filmjét, Byron Orlok, a horrorsztár bejelenti, hogy nyugdíjba vonul. A fiatal, feltörekvő rendező megpróbálja rávenni a kiöregedett... több»
Szereplők: Peter Bogdanovich, Boris Karloff, Mike Farrell, Sandy Baron, Tim O'Kelly
