Claude Lelouch önvallomása szerint ez a film is a férfi és a nő kapcsolatáról szól. Ebben van némi igazság, de vitatkoznék is ezzel a megállapítással. Ez is a film témája, de ezen felül sok minden más is. Alapvetően a 80-as évek elején felerősödő hidegháborús feszültségekre, a nukleáris fegyverkezés fokozódására reflektál a történet, két család sorsának bemutatásán keresztül. A film hatásos képpel indít, emberek menekülnek tömegesen valami elől. Aztán kiderül, hogy ez egy középkorú férfi rémálma volt, aki riadtan ébred fel. A háttérben a rádió szól, éppen a nukleáris háború veszélyeiről van szó. Ez a rettegés adja meg tehát a történet alaphangját, s mondhatjuk, hogy a félelem a való életben sem volt alaptalan. Később kiderül a filmből, hogy a férfi üzletember, aki váratlanul eltűnik, a felesége és a cselédek keresik őt, de hiába. Aztán felbukkan, de összefüggéstelenül beszél. Hamarosan azt is megtudjuk, hogy egy fiatal színésznővel is ugyanez történt. Egyikük házastársa sem akar hinni a történetüknek, felüti a fejét a gyanakvás, és a szálak kisvártatva összekapcsolódnak. Az üzletember felesége és a színésznő férje közösen próbálják kideríteni, mi történhetett, s a sztori különös fordulatot vesz, mert az eltűnt, de előkerült embereknek újra nyomuk vész, ismételt visszatérésük után pedig koponyaműtét nyomát viselik a fejükön. Kiderül, hogy a földönkívüliek "rabolták el" őket, s természetesen a média is lecsap erre a hihetetlen történetre. Az üzletember nyilatkozik a médiának, miszerint a földönkívülieknek szükségük van a földi energiára, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy az emberek elpusztítsák magukat a nukleáris fegyverekkel. Erre a hírre a nagyhatalmak tárgyalóasztalhoz ülnek. Eddig viszonylag sima lenne a sztori, bár a film első fele inkább unalmasnak mondható, lassan peregnek az események, a rendező fokozatosan építi fel a történetet, megismerjük a négy főszereplőt, a családi viszonyaikat stb. Itt azonban következik az első csavar.
SPOILER
Az üzletember ugyanis feltárja a nagy titkot: mindez egy nemzetközi szervezet munkája, s mindent alaposan kiterveltek. Ő maga is ügynök, a búvóhely egy bár vécéjéből nyíló titkos helyiségben van. A színésznőt is előre kiszemelték a feladat elvégzésére, s gyakorlatilag megvezették az egész világot, hogy elérjék a nagy célt: a nukleáris leszerelést. Nyomon követhetjük, hogyan tanulták be a szerepüket, s megítélésem szerint a film utolsó kb. harmada a legérdekesebb. A feladatuk végrehajtását követően ugyanis ők maguk is a gépezet áldozataivá válnak: a színésznőt és családját megmérgezik, az üzletembert a saját kollégája lövi agyon. Ekkorra a néző azt hiszi, hogy már mindent tud, de ebben a pillanatban jön a második csavar. Ugyanis kiderül, hogy mindez csak látszat - jobban mondva: álom - volt, az üzletember álma. Semmi sem igaz a történetből, annak főszereplői pedig az üzletember családtagjai, ismerősei, csak éppen más-más szerepben: a fiatal színésznő pl. a valóságban a lánya, a szolga a valóságban az öccse stb. A nézőre mindez talán megdöbbentően hat, és elsőre nem is nagyon tud véleményt formálni, hogy ezt a húzást ötletesnek tartsa-e vagy a fejét verje a falba, hogy ekkora blöffel hogyan lehetett őt megvezetni bő másfél órán keresztül.
SPOILER VÉGE
A filmet tehát több síkon is lehet értelmezni, hiszen a fő konfliktust és a férfi főszereplő (Piccoli) nyugtalanságát valóban a férfi-nő viszony feszültségei (a feleségével való nézeteltérései, a lánya házassági szándéka a cég igazgatóhelyettesével, aki egykor intim kapcsolatban állt az anyával) okozzák, amit tetéznek a hidegháborús események is. Így tehát a történet akár a nukleáris fenyegetés elleni felszólalásként is felfogható, hiszen amint az a filmből kiderül, mindez az egyszerű emberek életébe is beszüremkedik, tetézi az egyéb problémákat. Úgy vélem, a filmet valamiféle freudista vizuális utazásnak is tekinthetjük, az álmok és az ösztönök furcsa összjátékát láthatjuk itt. Ez akár egy egy ember ego-dokumentuma is lehet, az a teljesen hétköznapi helyzet mutatkozik itt meg, hogy önmagunkat tesszük meg a saját álmaink főszereplőjévé, ahogyan itt is az üzletember. Nem utolsósorban pedig a történetmesélés mikéntjét is boncolgatja ez az alkotás, hiszen a messziről induló cselekményszálak egyszer összeérnek, a rendező az álom és a valóság határmezsgyéjén lebegteti a filmet, pontosabban elhiteti a nézővel, hogy amit lát, az a valóság, noha a csattanó után rájöhetünk arra, hogy itt-ott vannak elszórt utalások, amelyek gyanút ébreszthetnének. Mindez az elbeszélés lehetőségeinek, illetve a bennünket körülvevő valóságnak a bizonytalanságát is sugallhatja, a film voltaképpen arra is felhívhatja a néző figyelmét, hogy ne higgyen el mindent, amit lát. Tehát talán akár a világgal, a történetmeséléssel, a valósággal kapcsolatos posztmodern kétely vizuális ábrázolásaként is értelmezhetjük ezt az alkotást. Összességében véve a film első fele szerintem kissé lapos, viszont a vége felé már kezd érdekesebb lenni, hogy aztán többször is arcon vágja a nézőt a történet ismételt átértelmezéseivel. A második "félidő" húzta fel a szememben ezt a filmet 3/4-re, a sztorinak ez a része már kicsit jobban beszippantja a nézőt, aki nem tudja eldönteni, hogy sci-fit lát-e vagy kémfilmet, esetleg mindkettőt, vagy talán egyiket sem.
