Akshay Kumarnak jó ügynöke lehet. Az utóbbi években nem tud mellényúlni, egymás után ontja a jobbnál jobb filmeket. Nem fél a népszerűtlen témáktól. Láttunk egész estés filmet tőle a toalett helyzetről, a menstruációs betétekről is. Jó ötlet volt az indiai kormánytól, ha ők szponzorálták ezt a két filmet. Akkival nem nagyon lehet mellélőni. Ugyan ezek a filmek nem robbantották fel a pénztárakat, de tisztest bevételt hoztak, ami a témák ismeretében igencsak férfias dolog.
De nyilván most már egy népszerű témára vágyott, és meg is szerezte. A gyepladba Indiában a focival mérhető népszerűségnek örvend, legnagyobb világra szóló győzelmeiket ebben a sportágban érték el. A háború utáni első londoni olimpia pedig a függetlenné vált ország számára különösen nagy jelentőséggel bírt. Ebben aztán sziporkázhatott Akshay, és ki is hozott mindent a szerepéből. Ami amúgy nem tudom, micsoda, mert valahol a sportügynök, edző, csapatkapitány posztok keveréke. De nem ez a lényeg, hanem, hogy az áhított aranyéremért mi mindenre nem képes egy amúgy látszólag értelmes férfiember. Tapan Das (Kumar) megjárja a poklot és a mennyországot is, és a vehemenciájával, energiájával, határtalan hazafiságával el is éri a célját. Nem hinném, hogy ezzel nagy titkot árulok el, ez a meccs az indiaiaknak olyan, mintha Puskás Öcsiék megnyerték volna azt a bizonyos világbajnokságot. Mindenki tud róla.
Ez egyértelműen férfi film rengeteg sport részlettel, amik viszont izgalmasra és érthetőre sikerültek. A sportolókat is figyelemre méltó színészek alakítják, több olyan is előfordul benne, akit már több filmben is láttam, de csak ebben vettem észre. Mint Kunal Kapoor, aki egy létező indiai hokibálvány, Samrat szerepében tündököl. (Milyen furcsa nézni, hogy egy olimpiai csapat kapitányát nem engedik el az olimpiára a munkahelyéről, ezért csak rádión hallgathatja a mérkőzést.) Raghubirt, az elkényeztetett , ámde zseniálisan hokizó hercegfiút alakítja pazarul. És a végén a személyes kedvencem, Himmat (Sunny Kaushal), a csecsemőképű óriás, hirtelen haragú falusi bunkócska, akinek komplett jellemfejlődésen kell keresztül mennie ahhoz, hogy célba érjen.
A gyenge része a filmnek a nők kiválasztása. Monobina szerepében egyszerűen rémes az affektálásával és az agyonplasztikázott műmosolyával. Himmat menyasszonyának az arcát meg azonnal elfelejtettem, miután megnéztem a filmet. De olyan kevés szerepe van mindkét nőnek, hogy túl sokat nem rontanak. Pedig még egy ágyjelenet is belekerült a filmbe, nyilván bizonyítékként, hogy Tapan nem fajult el a sok fiatal férfi sportoló között. Hát Akshay úgy ölelgette az ő Monobináját, mint egy darab deszkát. Az a bizonyos kémia most nagyon sztrájkolt.
A film izgalmasan van felépítve, sodró lendületű, érzelmekre ható. És van benne egy fülbemászó, fergeteges ének-tánc jelenet, amit már rengetegszer visszanéztem.
79 Gold (2018)
dráma | sportfilm | történelmi
A film 1948-ban játszódik, amikor a már fügettlenné vált India megszerzi első olimipiai aranyát. több»
