Clint Eastwood számos filmben eljátszotta hallgatag westernhős karakterét. Karrierje elején a névtelen pisztolyhősként ismertté vált színész későbbi renDezői pályafutása során is gyakran visszatért ehhez a hőstípushoz. A karakter szinte egybeforrt Eastwood perszónájával, míg a Gran Torinoban véget nem vetett neki, és egyúttal a színészettől is elbúcsúzott. Noha ez az ígéret azóta többszörösen is hamisnak bizonyult, Eastwood hősképe radikálisan megváltozott; mintha egy törés állt volna a karrierjében, és korábbi önmagának ellentmondó ideológiát kezdett volna vallani további munkássága során. Ennek az útnak a következő állomása a Richard Jewell balladája is.
Richard Jewell egy átlag amerikai nagy álmokkal és óriási hazaszeretettel. Ez a patrióta hozzáállás és az országba vetett feltétlen bizalom tette sikeressé, és válhatott általa valódi hőssé. Richard útja a megdicsőülésbe valójában ott kezdődik, ahol egy szokványos hőstörténet véget ér. Az atlantai olimpiai játékok egyik renDezvényén valaki egy gyanús csomagot hagyott az egyik pad alatt. Egy szemfüles biztonsági őr pedig – jelentve a mindenki által jelentéktelennek bélyegzett esetet – emberek tucatjait mentette meg. Ugyanis a csomag egy bombát rejtett, ami így is számos áldozatot szedett és sebesülést okozott, de még több áldozata lehetett volna, ha nem veszik észre időben.
Richard Jewell, a munkáját végző hős mégis a média és az FBI kereszttüzébe került, akik különböző okokból, de leginkább Richard balszerencséjének és véletleneknek köszönhetően igyekeznek őt gyanúba keverni. Innentől kezdve pedig a rendőri karrierről álmodozó, anyja lakásában élő, becsületes, noha kissé túlbuzgó biztonsági őr élete fenekestől felfordul.
Eastwood gyakran mutatott be korábbi filmjeiben kiégett, vaskalapos, az ideákban csalódott, makacs és öntörvényű hősöket. Elég csak a Nincs bocsánat, a Millió dolláros baby, vagy a Piszkos Harry filmekre gondolnunk a legismertebbek közül. Az utóbbi években azonban ennek teljesen az ellenkezőjét képviselik a filmjei. A nagy amerikai hősök mítoszát dekonstruáló mozik helyett dicsőítő opuszok születnek sorra. A Sully, az Amerikai mesterlövész, A párizsi vonat, a J. Edgar, és jelen esetben a Richard Jewell balladája is igaz történeteket mesélnek el amerikai hősökről, akik valami igazán becsülendőt vittek véghez. Hiába a megpróbáltatások, a filmek végén mindig ott lebeg a csillagos, sávos lobogó a történetek beteljesüléseként.
A közvetített erős patrióta érzelmek alapvetően nem rontanak egy film minőségén, ez kizárólag ízlés kérdése. Noha nyilvánvalóan az amerikai piac a célközönség. A nagyobb probléma, hogy ezek a filmek nem nyújtanak sokkal többet ennél. Az adott film középpontjában álló személy élete többnyire nem tud annyira izgalmas lenni, mint egy jól megírt karakter. Eastwood pedig ragaszkodik a hitelességhez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint A párizsi vonat főszerepeiben önmagukat alakító, igazi hősök.
Az új tendencia mozijai közül mégis kiemelkedik a Richard Jewell balladája, ugyanis számos karaktert mozgat, akik interakciója egymással érdekfeszítő és feszült jeleneteket produkál a máskülönben Eastwoodra jellemző, lassú építkezésű filmben. A történet idővel bontakozik ki, és sokat foglalkozik a részletekkel. Komótos feszültségnövelése nem durrogtatja el hirtelen minden puskaporát, hanem fokozatosan feszíti a szálakat, míg azok szorosan egymásba nem fonódnak.
A nagyszerű alakításoktól életre kelő valós személyek és sablonnak tűnő szerepek lekötik a nézői figyelmet. Ennek köszönhetően nem válik unalmassá a nem túl szövevényes cselekményt felvonultató történet. A film ezenfelül – habár egyértelműen kijelöli a hazát képviselő intézményrendszerek és a tőlük függő kisemberek ambivalens viszonyát – túl sokat nem foglalkozik a koncepció kifejtésével. A hangsúlyt végig a főszereplőjén tartja, az ő kitartását és megdicsőülését visszafogottan bemutatva.
A Richard Jewell balladája nem különösebben innovatív, de profi kivitelezésű, szórakoztató film. Mindenképpen érdemes megtekinteni, nem csak Clint Eastwood rajongóknak. Ugyanakkor nem szabad hatalmas elvárásokat támasztani vele szemben. Kevéssé fellengzősen, mégis ízig-vérig patrióta ideológia sugárzik a filmből, ami egyeseket eltántoríthat. Az izgalmas alakítások viszont kárpótolnak a nem túl eredeti és helyenként ellaposodó történetért.
81 Richard Jewell balladája (2019)
Richard Jewell pillanatok alatt vált a nemzet hőséből üldözötté, miután a nyomozó szervek és a média első számú gyanúsítottnak kiáltotta ki. A szokványos életet élő... több»
Szereplők: Olivia Wilde, Kathy Bates, Sam Rockwell, Jon Hamm, Paul Walter Hauser
