Na ja... Annak idején, még pelyhesállúként olvastam a novellát, és valamikor 92–93 körül rátaláltam a filmre. Persze még videokazetta formátumban, de már szinkronosan. Kikölcsönöztem, és egy pár haverral egy viharvert lejátszóval megnéztük. Természetesen akkor még más szemmel néztük a filmeket, hiszen olyan nagy viszonyítási alapunk nem volt. Nekünk Stephen King volt az isten, és nekem még a mai napig ő a legnagyobb.
Maga a film nekem egy slasher-feature alkotás, az erősen közepes fajtából. Na nem King hibájából lett csak ilyen minőségű, hanem inkább a pénztelenség és a forgatókönyvíró, John Esposito ennyit tudott hozzátenni az adaptációhoz. A rendező, Ralph S. Singleton a hozott anyagból megpróbálta a maximumot kihozni. Végül is rosszat nem nagyon szeretnék, és nem is akarok mondani, inkább egy kis nosztalgiával tekintek a filmre, ami nem indul rosszul...
Egy Maine-i textilgyárban egy éjszakás lemegy körülnézni, hogy mennyi patkány van a pincében. De sokáig nem vitézkedhet, mert a sötétből valami elkapja és kettétépi. Snitt vége...
A fura és gonosz tulajdonos, Warwick (Stephen Macht) felveszi a pont arra járó csavargót, Johnt (David Andrews), akivel közli, hogy a gyárban a nagy meleg miatt csak este tizenegytől reggel hétig dolgoznak a hatalmas hőség miatt. John persze elvállalja a munkát, és néhány nap múlva Warwick megkérdezi, hogy ki akar egy kis pluszpénzt keresni azzal, hogy az alagsori részt kitakarítja, mert már teljesen elözönlötték a patkányok. Néhányan, köztük John, Jane Wisconsky (Kelly Wolf) és pár másik lókötő, sunyi alak jelentkezik a munkára, aminek Warwick kifejezetten örül... Hölgyek, urak, szerintem ennyi elég felvezetőként, inkább egy kicsit magával a filmmel szeretnék foglalkozni.
Először is azt mindenképpen meg szeretném említeni, hogy itt még semmi digitális technika nem volt, a CGI-ről nem is tennék említést, és mégis. Zseniálisak a díszletek, szinte az orrunkban érezzük az átható bűzt, amit látunk. Egyszóval itt semmi kivetnivaló sincsen. Jók a főszereplők, Warwick és John Hall, meg a kis Jane, de nagyjából ennyi. Ja, de mégis a tündéri rovarirtó, Tucker (Brad Dourif), aki még a jobb színészek közé tartozott. A többiekkel valahogy sem együttérezni nem tudtam, sem sajnálni nem tudtam őket. Jellegtelenek, olyan színtelen-szagtalan figurák, és szerintem ez egy hibapont.
Sarah Lemire jól kezelte a kamerát, le a kalappal előtte, és a zene sem okozott csalódást, ami Anthony Marinelli és Brian Banks műve. Na szóval ott tartottunk, hogy nekem egyik szereplő halála sem volt meglepő, és egyik iránt sem éreztem empátiát. A félelemfaktor sem túl erős, néha-néha kikerekedett a szemem, de inkább csak azért, mert belerepült valami kis szöszdarab.
Ami kissé fáj, hogy még a rossz karakterek sem voltak annyira félelmetesek. De félreértés ne essék, ha éppen ez a film megy a televízióban (volt rá példa), én simán megnézem, ki tudja, hányadszor. King mester pedig tisztában van azzal, hogy a pénzügyi korlátok behatárolnak mindent, bár... A casting lehetett volna kissé erősebb. A szörny mondjuk a fene sem tudja, milyen állat, és sohasem látszik teljes egészében, de ez engem nem nagyon zavar. Sőt, ad neki egy kis plusz misztikumot. Egyszóval a creature rajongók semmiféleképpen ne hagyják ki, de aki csak nosztalgiázni akar, mint én, uccu neki, tessék leülni és ellazulni!
Le is ülök, de... Már megint megzavar valami. Na mi a fene, de cuki kisegér van a kamrában, itt cincog. De mi ez a mélyebb, morgó hang? A villany sem ég. Ááááá...
63 Éjjeli műszak (1990)
Egy régi textilgyárban különös halált halnak az éjszakai műszak dolgozói. Az üzem vezetője leküld egy csapatot, hogy megtisztítsák a patkányoktól hemzsegő pincét. Ott... több»
Szereplők: Brad Dourif, Andrew Divoff, David Andrews, Harold Michelson, Kelly Wolf
A Mester egyik gyöngyszeme!!!