A furcsa filmjeiről, közülük is főképp a bájos Amélie csodálatos életéről ismert Jean-Pierre Jeunet régóta nem forgatott semmit, pláne olyat, ami érdekelte volna is az embereket. Nagyobb hírverés nélkül futott hát be a Netflixre visszatérése a sci-fi műfajához. A BigBug egy futurisztikus társadalmat vázol fel vaskos iróniával, amiben a robotok teljesen átvették az uralmat a mindennapok felett, és épp arra készülnek, hogy a folyamatot új szintre emeljék. Ezt egy kis társaság szemén keresztül követjük nyomon, melyet egy önkényes lezárás egy fedél alá kényszerít.
A film addig remekül működik, amíg abszurd világát mutatja be, ám gondba kerül, mikor cselekménnyel kell azt feltölteni. Az addig kedvelhetőnek tűnő szereplők is hajlamosak irritálóba átmenni, Jeunet-t pedig egyre inkább cserben hagyja a humorérzéke. A film úgy merül ki, ahogy a tévében látható, az embereket állatszerepbe kényszerítő valóságshow is egyre kevésbé üt, mikor már a sokadik alkalommal vágják be. A fantáziadús képi világ tartogat erőtartalékokat, de annyit azért nem, hogy a széteső alkotást elcipelje a hátán.
Nagyon sajnálom, hogy így alakult, mert a film mondanivalója értelmes, és fáj látni, amint a masszív lehetőségek, melyek benne rejlenek, egymás után elúsznak. Az igyekezet megvolt, Jeunet egyszerre próbálja kiszolgálni a nézőt és közben a saját elborultabb művészi igényeit is kielégíteni. A kettő nem tud összhangba kerülni, így a film gyakran zagyva hatást kelt. A színészek próbálják követni rendezőjüket a zavarosba, de sz*rból ők se képesek várat építeni. Egyes jobb pillanatai és a kiváló magyar hangokkal megtámogatott szinkron miatt háttérzajnak a BigBug elmegy, ennél viszont Jeunet bizonyára többnek szánta.
64 BigBug (2022)
fantasy | kaland | sci-fi | vígjáték
Néhány civakodó külvárosi lakos egymásra talál, amikor egy androidlázadás miatt a jó szándékú háztartási robotok saját biztonságuk érdekében bezárják mindannyiukat.
Szereplők: Isabelle Nanty, Elsa Zylberstein, Dominique Pinon, Dussollier André, Alban Lenoir
