A kalandozó rendező, aki egyébként még tehetséges is. A fekete ruhás hölgy parfümje után újra megpróbálkozott a giallo-val, és bizton állíthatom, sikerrel....
Sikerült, bár a mozibemutató után a kritikusok nem dicsérték meg a filmet, de a nézők elismerték, és Barilli szerint ez volt a fontosabb...
Egy kis spoiler....
A film a második világégés idejére repíti a nézőket, amikor is egy nagyon eldugott panzió lakóit ismerjük meg....
Adva van egy idősödő hölgy Marta ( Lidia Blondi ), és a lánya a gyönyörű Rosa ( Leonora Fani ), aki rossz szemmel nézi anyja kicsapongásait, fiatal szeretőjével, Rodolfo-val ( Luc Merenda ),de tenni nem tud ellene, maximum számolja a napokat, hogy apja hazatérjen a frontról. Rodolfo a panzió lakóit, és a fiatal Rosa-t is terrorizálja, hiszen tetszik neki, emiatt a férfi öregecske, de kifejezetten dúskeblű szeretője is piszkálja. ( Jole Fierro )
Rosa egyetlen támasza a lelkész unokája, és az anyja védelme, már persze amennyit kap belőle. De egy éjjel Marta-t valaki kegyetlen módon megöli, ezzel a kétségbeesés szélére taszítja a fiatal lányt. Érzi, hogy a pokol hamarosan elszabadul, és nem is sokat téved a párductestű lány. Rodolfo, és szeretője betörnek Rosa szobájába, és az idősödő szerető vizslató szemei előtt Roberto megerőszakolja többször is a fiatal lányt....
Ám ezek után a film fordulatot vesz....
Rodolfo-t, és a hasonszőrű embereket egy sötétben mozgó alak egyesével elkezdi írtani...
Spoiler vége...
Mint már említettem, a giallo egyik alapköve a kamera kezelés, ami itt mesterfokon mozog.A close-shot, és a close-up, amit az amerikai slasher nemzedék büszkén mutogat, és használ, jó harminc évvel azelőtt már létezett az olaszok jóvoltából...
Ami döbbenetes, ahogyan a filmben érzékeltetik a háború közelségét, és szörnyűségeit, így eleve a légkör nyomasztó. Adolfo Waitzman zongoratémái is hozzájárultak a képi világhoz, annak megerősítéséhez. Néha azt érzem, hogy a mű inkább hajaz egy háborús drámára, mintsem egy giallo-ra. És itt a színészek sem rosszak, de a Torso-ból kiemelném Luc Merenda-t, és Leonora Fani-t. Egyszerűen ez az ő műfajuk, és zseniálisak voltak benne. A suspence, ami Hitchcock védjegye volt, itt is tökéletesen működik. Hiszen a zenétől, és a képsoroktól robban a feszültség. Rodolfo karaktere, akit iszonyatosan gyűlölünk, és Rosa, akit féltünk, ezt gyönyörűen meg is mutatják nekünk...
Hab a tortán, vagy csavar a végén, avagy azért jön egy nagy meglepi a film végén...
Dráma, meztelenség, bár a gore jelenetek nem dominálnak, ami ugye egy giallo esetében nem túl pozitív. A képek nagyon erősek, az is zseniális húzás, mikor a kamera be-behatol a szobákba, és némi pillanatképeket mutat az ott lakók életéből....
Aki szereti az olasz filmeket, és a nem túl véres giallo-kat, egy kicsit a művészfilmeket, annak kötelező. Sajnos nem találtam meg magyar nyelven, sőt még feliratosan sem, de a tartalmát már tudtam, és annyira mutogatok spanyolul, hogy így szinte mindent megértettem , amit kellett. Persze örülnék egy magyar felirattal ellátott filmnek, de így sincs hiányérzetem....
Horror atmoszféra, jó szereplőkkel, és zseniális zenével....
Kedvenc fotelem, egy kis sült tökkel...
Hozzá egy kis méz, és limonádé...
Ideje viszont vissza csöppenni a valóságba.
